Vadászidény

Mégis igaz a mondás: "A házasság megöli a szexet." Azt gondoltam ez nem lesz gond, meglehet lenni nélküle. De ahogy teltek a hónapok egyre nehezebb lett. Egy kielégítő, szenvedélyes együttlét hihetetlen energiákat képes felszabadítani! Már csak az a dilemma, hogy mi a rosszabb, könyörögni a férjnek egy kis összebújásért vagy itt regisztráltnak lenni?

Anabell a jó!

Klassz lenne, ha ezt is sokan olvasnák! Még két napja sem vagyok fennt az oldalon, de rengeteg levelet, és ajánlatot kaptam, aztán meg azt is, hogy ejnye-bejnye miért nem válaszolok! Nos, az a helyzet lehetetlen ennyi levélre reagálni, és persze nagyon bosszantó, ha "le se **nak"-de ez van! Lényegében arra sem emlékszem ki kicsoka, mit írt hogy hívták meg pláne nem, na jó, két férfi nevét megjegyeztem! A levelek többsége azt ecseteli, milyen jó nő is vagyok, micsoda paraméterek, meg ilyenek! De

Mérgezett alma

Levél érkezett, egy sablonszöveg,semmitmondó adatlap,semmi kép. Spam mappa. De volt benne egy érdekes kérdés amely megválaszolásra várt így válaszoltam.Hamarosan jött a következő levél, képpel, adatokkal, bemutatkozással, elképzelésekkel és az Úr Spam mappából a Prioritás mappába került. Nem levelezgettünk sokáig, kölcsönös volt a szimpátia, látni akartuk egymást. Pontosan érkezett Ő is a megbeszélt helyre, még akkor vettem le én is a kabátom. A leírás alapján rögtön felismertük egymást.

Csak egy bók

Már nem emlékszel, hogy keveredtetek a belvárosi szórakozóhely zsúfolt, hangulatos fényeivel és ötletes díszítésével mégis otthonosnak ható körasztalához. Körben a barátnőid, a csendesebbek persze párral, a hangosabbak nyilván partner nélkül. És persze a férfi, akivel most találkoztál először, de áramütesszerű volt, már az első pillantás is. Azóta is, ha összeakad a tekintetetek, nehezen megy a szétbogozás... az össze-vissza beszélgetés és hangzavar kellős közepén az egyik hangadó barátnőd ép

Szeretők és veszekedés

Gyakoriak-e a veszekedések a szeretői kapcsolatokban, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal ritkábbak? Filmen persze mindig a viszonyok konfliktusosságát emelik ki: a megszokott forgatókönyv szerint a szeretők az állandó bizonytalanság, indulatosság, spontán szex majd visszahőkölés, döntésképtelenség körforgásában élik meg a kapcsolataikat, a valóságban azonban lehet, hogy sokkal kevesebb a dráma, és ha van is, az sem élő veszekedésekben csúcsosodik ki. Egyrészt, mert ha valakinek a kapcsolata nagy

Mindenkinek....

Kedves és nem oly kedves Urak! Az év utolsó napjához értünk. Bízva, hogy itt mindenki megtalálja amit vagy akit keres. Kisebb-nagyobb sikerrel mindenki tapasztaltabb lett. Olvastam pár történetet az ittlétem alatt, melyek megnevettetek, elgondolkodtattak, mélyebb érzéseket felhoztak belőlem. Olvastam fitymáló, szarkazmussal teli élceket. Érdekes mód, mindegyik mögött volt igazság. Változnunk kell. Mindkét nemnek. Nincs kivétel. Emelem képzeletbeli poharam Rátok és itt nem csak a férfia

Dilemma

Egy kapcsolat, aminek már régen vége, de ami akkoriban eléggé a padlóra küldött, még mindig befolyásolja a mostani döntéseimet. Sok sok hónap telt el mire úgy tudtam gondolni rá, hogy nem szorult össze a gyomrom tőle. Nem, nem ő volta a szemét férfi, aki átvágott stb., én voltam az, aki nem tudta helyén kezelni a dolgokat. ... de ez már a múlt... Most, hosszú hónapok után itt állok egy ajtó előtt, és nem merek belépni, bár tudom, hogyha belépnék csodák várnának rám, a fellegekben lehetnék i

Megérteni? !

A címre utalván én is megpróbáltam megérteni miért is vagyok még itt pedig 10000 elhatároztam na akkor most ennyi volt elég vége. :) De valami mégis vissza húzott attól hogy töröljem magam. Mindig volt valami indok amiért mindig feljövök megnézem, elolvasom a kapott leveleket. Folytatom a beszélgetést vagy csak álmodozom hogy végre olyannal találkozom aki engem akar velem akar és nem egy királykisasszony illúzióját kergeti amit vagy a képpekel(amikor rájön nem vagyok a világszép nád száll kis

szerelem itt ?

Elloptam egy arcot valahonnan. Honnan?... Honnan?... Én már azt nem tudom. Elindultam vele valamerre. Merre?... Merre?... Előre az uton. Elviszem a szívembe valameddig. Meddig?... Meddig?... Amíg kisüt a hold. S az égi fénybe megcsudálom: Álom!... Álom!... Mint minden, amim volt.

Nem, már nem vonzanak a vad kéjbe fonódott ölelkezések, a villámló kéjű csókok, mikor karomban a hetéra isteni testét csavarja, és fel-felsikoltva hí, s lázas kezeivel rám tapad, s az a gondja, hogy vágyam mielőbb végső görcsig fokozza... De te, szívem gyermekszemű, szép angyala, mily édes-bús, igaz boldogság vagy te, ha könyörgő, szerető szavamnak végül engedsz, ha remegsz és pirulsz s idebújsz a szívemhez, s nekem adod magad, és mozdulatlanul, félénken, hidegen tűrsz és végül kigyúl