Egyszer csak felnőttem, és élvezni kezdtem az életet. A 90-es éveket végigcsajoztam, az egyetem maga volt a mennyország, buli, buli hátán, nem volt gond az ismerkedés. Még jóképűnek is mondtak, de nem érdekelt, a lényeg az volt, hogy nem volt gondom a lányokkal. Aztán jött a családalapítás, egy idő után persze mellékszálak is, és azt kezdték mondogatni, hogy ahogy idősödöm, egyre sármosabb is leszek. Az egómmal így aztán nem volt gond, de soha nem voltam beképzelt. Aztán egyszer hallottam erről az oldalról. Miért ne? - gondoltam magamban, hátha itt új impulzusok érnek, új kalandok, nem a megszokott körből...és akkor jött a lejtmenet. "Sajnálom, de nem téged kereslek/nem ezt a típust keresem/mást keresek" - jönnek a válaszok a hölgyektől, akik sokszor elsőre képcserét kérnek. A "csere" szó jelentésével persze már nincsenek tisztában. (Mit is kapok cserébe? Képet a legtöbb esetben nem, az biztos) "Megtehetem, hogy válogatok" - írja az egyikük. Persze, meg. Halmozhatod a képeket, beléjük szerethetsz, aztán előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor elkezdheted szidni menetrendszerűen a "mai pasikat", mert a kép - stílusosan szólva - "nem ad képet" egy emberről. Félrértés ne essék: nem vagyok Quasimodo, de még csak kövér vagy ragyás képű sem. Normális férfi vagyok normális külsővel, és egy normális hölgyet kerestem itt, ezen a fórumon. Elbuktam, személyesen jobban megy. Olyankor a személyemre is kíváncsiak. Onnantól pedig már nincs gond... Jó válogatást!