Húha! Nagyon is! Nagyszerű érzés, illetve óriási hiba. Beszélgetve a környezetemmel kiderült számomra, hogy nem átlagos képesség - én pillanatok alatt el tudom veszíteni a fejem. Ha meg van a pasival az a bizonyos kémia, akkor rám úgy hat, mint a drog. Minden mástól elveszi az eszem, és függővé válok tőle. Elveszítem a józan ítélőképességem és a nyugodt kávézós randi fülledt ölelkezésbe torkollik az autóban... Később visszagondolva rácsodálkozok magamra és szégyellem magam. De ott és akkor ... a hormonok, meg az adrenalin, meg nem is tudom még ki mindenki a hibás érte - nem én az tuti - egyszerűen annyira vonz az illata, a tekintete, a mosolya... hogy vetkőztetem a szememmel, siklanak az ujjaim képzeletben az ing gombjaihoz, és csak ARRA tudok gondolni. Igen pont arra, hogy bárcsak érintene már, sőt inkább markolna, harapna... Nagyon nehéz így. Mert nő vagyok. Mert a férfiaknál ez természetes, de az mégis milyen ha egy nő a szexszel kel és fekszik? Biztos van aki azt gondolja, hogy ez nagyszerű, de nekem elhihetetek nagyon nehéz olyan párt találni, aki ezt helyén kezeli: aki nem kihasznál, akit más tulajdonságaim is érdekelnek, aki látja bennem az embert is.