Menni vagy maradni?

Utalván a címre tegnap feltettem magamnak a kérdést vajon meddig hezitálok még ? Maradjak és várjak hátha? vagy hagyjam az egészet és menjek? Nem tudtam eldönteni 100%-ban mert van előnye és van hátrány. Előnye hogy talán sikerül megtalálni végre aki egem akar velem akar így ahogy vagyok és nem azt keresi aki talán nincs is . Hátránya hogy már megint csak azt olvasod minden jó aztán valahogy mégse jön össze. Sokszor elgondolkozom mit is akarok még. De nem tudom a választ csak a folytonos á

Viszony 2015

Itt ismerkedtünk össze, nem tűnt annyira komolynak a lehetőség, de vállaltam azt az utazást, hogy találkozzunk, hisz sosem lehet tudni... Kicsit akadozva haladtunk előre, volt, hogy napokra eltűnt. Nem igazán bíztam benne, hogy egyáltalán ott lesz... Egy megyeszékhely kávézója előtt beszéltük meg a találkozót. Február volt. Hideg, barátságtalan volt az idő. Fogalmam sem volt róla, hogy néz ki, csak annyit tudtam meg a külsejéről, hogy vörös... Ez az információ, mondjuk elég is volt az indulás

Bátorság

Tudod, ha szeretsz valakit, akkor nem mondod neki, hogy NEM, fogod a kezét, ha beteg és öleled, ha szomorú. De mi történik, ha Ő már nem így érez, vagy csak megszokott és természetes ez neki, hogy ott vagy és ezeket megteszed? Először nem érted mi változott, pedig Te még mindig érte élsz. Aztán elkezded keresni a hibákat magadban, ami odavezet, hogy megalázkodsz, és alárendelt leszel annak a kezében, akit szeretsz. Pedig Te ezt nem szeretnéd, hiszen szeretitek egymást!? Egy idő után aztán felado

gyere játszd...

akármit csináltam egész nap erre vágytam csak ez nyaggatott csak az estét vártam na gyere játszd nekem azt ami megfogott azt az ismert dallamot minden unalmat szét zúz ez a hétköznapi-kék blues ott van fent az égen ott kell hogy égjen közel a mennyhez felhők mögött a kékben na gyere mutasd nekem azt amit magadban őrzöl előlem hiába rejtőzöl minden megszokottat szét zúz ez a hétköznapi-kék blues ott van a folyókban ott van lent a mélyben közel az emberhez mindenki

Egyszer csak felnőttem, és élvezni kezdtem az életet. A 90-es éveket végigcsajoztam, az egyetem maga volt a mennyország, buli, buli hátán, nem volt gond az ismerkedés. Még jóképűnek is mondtak, de nem érdekelt, a lényeg az volt, hogy nem volt gondom a lányokkal. Aztán jött a családalapítás, egy idő után persze mellékszálak is, és azt kezdték mondogatni, hogy ahogy idősödöm, egyre sármosabb is leszek. Az egómmal így aztán nem volt gond, de soha nem voltam beképzelt. Aztán egyszer hallottam erről

Este van már megint!

Este van. Utálom az estéket! Mióta egyedül élek az este lett a fő ellensége a lelkemnek. Mikor sötétedik és mész az utcán, látod az embereket, akik sietnek haza és arra gondolsz, te miért is menjél. Talán azért, hogy ne fázz, vagy mert kezdődik a híradó, ez milyen indok, ez egy marhaság. Az embernek azért kell hazafelé mennie, hogy megöleljen valakit, aki egész nap a fejében járt és száz szerelmes szót tudna, neki mondani egyszerre mikor megáll előtte az ajtóban. Na ez indok! Ezért érdemes siet

eleget vártunk

ne várj tovább! tüzek lobognak ne várj tovább! az izzás már kevés égni kell most! elhamvadni akár tüzet gyújt benned minden égető érintés miért reszketsz? a félelem még megbújik benned valahol miközben tested már a szabaduló vágyról dalol minden mozdulatunk egymásba fonódik minden tiszta szavunk suttogó sikollyá oldódik megszűnik a külön vált létezés átka elég volt! eleget vártunk már az egyesülés mámorára érints meg Te is! ne törődj semmi mással minden más hazu

egyedül az éjszakában

egyedül-éjszakában néha felülsz az ágyban körbe nézel és magadat látod ahogy ülsz az ágyon és vársz senki nincs melletted már régen érezted hogy kéz ér a bőrödhöz és nyakadon hal el egy szuszogás lélegzik a sötét vánkosod csücskét szorítod kezedbe ki-be áramlik melledbe a szorító magány néha könnycsepp gördül végig arcodon nem töprengsz a holnapon tudod semmi sem változik mégis hiszed hogy a magány majd átváltozik valami mássá talán egy valódi társsá feletted felhők játsza

El tudom veszíteni a fejem?

Húha! Nagyon is! Nagyszerű érzés, illetve óriási hiba. Beszélgetve a környezetemmel kiderült számomra, hogy nem átlagos képesség - én pillanatok alatt el tudom veszíteni a fejem. Ha meg van a pasival az a bizonyos kémia, akkor rám úgy hat, mint a drog. Minden mástól elveszi az eszem, és függővé válok tőle. Elveszítem a józan ítélőképességem és a nyugodt kávézós randi fülledt ölelkezésbe torkollik az autóban... Később visszagondolva rácsodálkozok magamra és szégyellem magam. De ott és akkor ... a

Búcsú. ..

Egyedülállóként regisztráltam erre az oldalra. Megismerkedtem egy szenvedélyes, odaadó pasival. Közel egy évig tartott a kis liezonunk. Meg akartam vele szakítani minden kapcsolatot, mert kialakult a jelenleg is tartó komoly kapcsolaTom. Kért még egy utolsó találkozót, egy igazi személyes búcsút. Nem tudtam igent mondani... És bánom is igazából.. Nagyon is.. Viszont tudtam ha találkozunk az nem búcsú, hanem visszaút a mókuskerékbe amiből szabadulni és menekülni akartam. Igen bátran kijelentem h