Ami soha nem is volt

Egyszer volt hol nem volt egy lány aki szép volt és egy fiú aki jóképű. Egymásra találtak, szerelmesek lettek. Először. Igazán. A semmiből építettek várat, ami erős volt és szép, de egyszer csak elmúlt a szenvedély. Teltek az évek, jöttek a gyerekek és egyszer csak ráébredtek, hogy nem maradt más, csak a barátság. Ha másra vágyunk az megcsalás, ha kihűlt a hitvesi ágy? Mi a helyes döntés, Maradni? Menni? Ha maradnak mindenki boldog lesz, csak ők nem. Ha mennek, mindenki boldogtalan lesz és nincs

Most ölelj !

Most ölelj! Most itt vagyok! Most csókolj! Nem lesznek holnapok. Most szoríts! Most itt vagyok! Most kiálts! Nem voltak tegnapok. Ez az a pillanat, amire vártál. Azt adom neked, amit titkon kívántál. Rabod leszek és urad is egyben. Csak engem szolgálsz és győzöl felettem. Egyetlen perccé válik az egész élet. Nem hallasz több hangot, nem látsz több képet. Örök kéjt hoz ez az egyetlen pillanat. Csak a lángoló test és semmi gondolat. Most ölelj! Mert ha nem l

Elégedettségünket akartam

Az első alkalom, azt hittem olyan lesz majd mint a mesében, azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. Élvezni akartam a testét és élvezeteket akartam adni, úgy készültünk rá, mintha a csodát várnánk soha el nem múló vágyakozással. Túl régóta nem éreztem már a feleségem kívül más női testet, ezért borzasztóan sokat vártam ettől a találkozástól. De nem az történt, amit szerettem volna, nem az sikerült, megtörtént a kudarc, amitől legjobban féltem. Ő is kétségbe esett, zavarba ejtette; hisz ál

Egy kis kedvcsináló

Ezt a kis történetet kedvcsinálónak írtam le, remélem sokan olvassátok és kedvet kaptok hasonló játékokhoz: A Férfi átkarolta a Nőt, és a Nő már nem csak a Férfi bőre illatát érezte, hanem erősen benyalt a Férfi nyakába. Ajka csókokkal fedte be a Férfi nyakát és közben nyelve erősen feszítette az izmokat. A Férfi teljesen felizgult az erős nyomás hatására. A Nő pedig fokozta az izgalmakat mikor a Férfi füléhez ért nyelvével. Abba is belenyalt, jó nyálasan miközben kéjesen nyögdécselt. Tudta, hog

Menni vagy maradni?

Utalván a címre tegnap feltettem magamnak a kérdést vajon meddig hezitálok még ? Maradjak és várjak hátha? vagy hagyjam az egészet és menjek? Nem tudtam eldönteni 100%-ban mert van előnye és van hátrány. Előnye hogy talán sikerül megtalálni végre aki egem akar velem akar így ahogy vagyok és nem azt keresi aki talán nincs is . Hátránya hogy már megint csak azt olvasod minden jó aztán valahogy mégse jön össze. Sokszor elgondolkozom mit is akarok még. De nem tudom a választ csak a folytonos á

Viszony 2015

Itt ismerkedtünk össze, nem tűnt annyira komolynak a lehetőség, de vállaltam azt az utazást, hogy találkozzunk, hisz sosem lehet tudni... Kicsit akadozva haladtunk előre, volt, hogy napokra eltűnt. Nem igazán bíztam benne, hogy egyáltalán ott lesz... Egy megyeszékhely kávézója előtt beszéltük meg a találkozót. Február volt. Hideg, barátságtalan volt az idő. Fogalmam sem volt róla, hogy néz ki, csak annyit tudtam meg a külsejéről, hogy vörös... Ez az információ, mondjuk elég is volt az indulás

Bátorság

Tudod, ha szeretsz valakit, akkor nem mondod neki, hogy NEM, fogod a kezét, ha beteg és öleled, ha szomorú. De mi történik, ha Ő már nem így érez, vagy csak megszokott és természetes ez neki, hogy ott vagy és ezeket megteszed? Először nem érted mi változott, pedig Te még mindig érte élsz. Aztán elkezded keresni a hibákat magadban, ami odavezet, hogy megalázkodsz, és alárendelt leszel annak a kezében, akit szeretsz. Pedig Te ezt nem szeretnéd, hiszen szeretitek egymást!? Egy idő után aztán felado

gyere játszd...

akármit csináltam egész nap erre vágytam csak ez nyaggatott csak az estét vártam na gyere játszd nekem azt ami megfogott azt az ismert dallamot minden unalmat szét zúz ez a hétköznapi-kék blues ott van fent az égen ott kell hogy égjen közel a mennyhez felhők mögött a kékben na gyere mutasd nekem azt amit magadban őrzöl előlem hiába rejtőzöl minden megszokottat szét zúz ez a hétköznapi-kék blues ott van a folyókban ott van lent a mélyben közel az emberhez mindenki

Egyszer csak felnőttem, és élvezni kezdtem az életet. A 90-es éveket végigcsajoztam, az egyetem maga volt a mennyország, buli, buli hátán, nem volt gond az ismerkedés. Még jóképűnek is mondtak, de nem érdekelt, a lényeg az volt, hogy nem volt gondom a lányokkal. Aztán jött a családalapítás, egy idő után persze mellékszálak is, és azt kezdték mondogatni, hogy ahogy idősödöm, egyre sármosabb is leszek. Az egómmal így aztán nem volt gond, de soha nem voltam beképzelt. Aztán egyszer hallottam erről

Este van már megint!

Este van. Utálom az estéket! Mióta egyedül élek az este lett a fő ellensége a lelkemnek. Mikor sötétedik és mész az utcán, látod az embereket, akik sietnek haza és arra gondolsz, te miért is menjél. Talán azért, hogy ne fázz, vagy mert kezdődik a híradó, ez milyen indok, ez egy marhaság. Az embernek azért kell hazafelé mennie, hogy megöleljen valakit, aki egész nap a fejében járt és száz szerelmes szót tudna, neki mondani egyszerre mikor megáll előtte az ajtóban. Na ez indok! Ezért érdemes siet