Olvasgattam a történeteket és arra gondoltam, hogy szerencsés vagyok. Aztán az jutott eszembe, hogy tán nem is szerencse az, hogy nem kell tovább keresgéljek. Hiszen én nem a herceget kerestem piros Peugeoton, csak egy hús-vér férfit, aki boldoggá tesz. Pedig nem indult romantikusan ez a nap. Folyamatosan esik az eső. Kedvetlen, fáradt voltam egész héten. Géza pénteken délután felhívott, hogy találkozzunk ma. Egy ideje tervezzük ezt a találkát, így természetesen igent mondtam. Szimpatikus volt, szinte repültek az órák, mikor beszélgettünk. Azt hiszem,vonzódtunk egymáshoz már az első találkozásunkkor. Ma ébredés után mégis úgy éreztem, hogy ez nem az én napom. Nem kellene elmenni a randevúra. Néha előfordulnak ilyen emberkerülő napok nálam. Bezárkózom. De hát tisztesség is van a világon, korholtam magam, nem csinálhatok senkiből bolondot. Hát elindultam. Csodás nap lett. Nehezen indult, nem volt túlszervezve. Amikor elpilledve a karjaiban feküdtem, már biztosan tudtam, hogy megtaláltam. Megtaláltam, akit kerestem. Ilyen egyszerű volt. Az már csak hab volt a tortán, hogy hazafelé az autóm nem indult. De a FÉRFI mellettem, megoldotta a problémámat. Magabiztosan, kedvesen. Ugye megtaláltalak?