A megélt életem alatt a sors adott és elvett. Voltam fent és lent. Nem anyagi, vagy vagyoni dolgokról beszélek, hanem fontosabb emberi kapcsolatokról és érzelmekről. Nem panaszkodom, mert mindennek van oka és Én is hozzájárultam ezekhez. Azt gondolhatnánk, ha sokáig élünk egyedül, és nem vagyunk szingli életmódra fogékony emberek akik ezt élvezik, akkor megedződünk az élettől, hogy mindent magunknak kell megoldani egyedül. Nálam ez cseppet sem így működik, még nem vagyok elég edzett, és még sokat kell tanulnom. Az élet tanít! Egy hosszú házasság. Utána hosszú ideig egyedül álló apaként, megnevelt. Nehéz volt, főleg a második. Mivel a munka a házasságom alatt kitöltötte az addigi életem, nem sok sütnivalóm volt hogyan is kezdjek bele az ujj életembe. Aztán idővel találtam egy csodát, egy teremtést, aki megváltoztatta az életem. Megtanított értékelni az időt. Azt az időt, amit azzal tölthetsz, aki a legfontosabb. Elfogadta a hibáim, és nem tett szemrehányást, ha fáradt voltam, vagy nem sikerült a meglepetés kaja. Sokszor kézen fogott és magához ölelt, ilyenkor azt súgta a fülembe ˝szeretlek ám” Tanított türelmesnek lenni, és józanul megfontoltan gondolkodni. Sokat nevettünk, és nagyokat hallgattunk, ha nem kellettek a szavak. Megpróbáltam mindennél több időt vele lenni és annyi jót adni neki amennyi csak belém szorult. Sajnos az élet tanít! Elment! Nagyon messzire vitte egy másik férfi. De nem lehetek önző és nem állhatok a boldogsága útjába. Szép pár lettek, és szép jövő áll előttük. Nagyon ritkán még láthatom, és ilyenkor megint megölel, és azt mondja „szeretlek ám, csinálsz nekem palacsintát Édesapa” Az élet tanít, most éppen azt, hogy sokszor egy ölelés felbecsülhetetlen attól, akit szeretsz és nagyon hiányzik.