Újratöltve
Tán szavakba öntve túl sűrű lehet, ahogyan idő is mehet, s tiszta szív vágyakkal újratöltve. Hmm... nem kérdem én, csupán széttárva karjaimmal állva, kissé borókán látva az éjjnek függönyén át.. lehet rád várva. Hol vagy mondd? Hol vársz hát reám? Ott vársz tán a fal mögött, az út másik oldalán? Egy kezem, ahogy neked is fogják már… Hadd érintelek máshol, máshogy, mint más tán kóbor kezek gazdája szabadulás? nem értelek, ahogy magam sem tudom.
Elolvasom