A történet valahol a húszas éveim elején kezdődött. Későn érő típus lévén valahol a második komoly kapcsolatomnál tartottam, és az "igazi" szerelem messze elkerült - arra a negyvenes éveimig kellett várjak. De ... már ekkoriban is nagyon érdekelt az emberi lélek (akkor persze miért PhD-ztem elméleti kvantumoptikából, ahelyett, hogy pszichológusnak megyek, az egy újabb jó kérdés). Mint nagy lelkiző, könnyen és gyorsan megnyílt nekem szinte mindenki - és a baráti körben a szexuális problémák is előkerültek jócskán. Mások problémái teljesen megdöbbentettek! Pontosabban az, hogy AZOK a dolgok, amikkel ők előjöttek, hogy azok számukra problémát jelentettek. Pár mondatban elmondtam, hogy ezzel én mit csináltam hasonló helyzetben, vagy ha még olyanban nem voltam, akkor mit tennék az ő helyükben. Persze jöttek a visszajelzések, hogy ebben meg abban, meg amabban is igazam van. Kineveztek "fő szexológussá". Ekkor vált számomra világossá, hogy az ún. szexuális kultúrám (mmm ... de szép szakszó, Veres Pali bácsi idejéből) hát ... alahogy ... "átlag feletti". Bölcsesség ide vagy oda, sikerült egy pokoli rossz (ámde a fejlődésre módfelett sok lehetőséget biztosító) házasságba keverednem, aminek a végefelé eljutottam egy olyan fokú "szerető kereső" állapotba, amikor már az sem érdekelt, hogyha in flagranti kap valakivel az exem - legfejjebb hamarabb fogunk válni. Ekkoriban már komolyabban is foglalkoztam önismerettel, ezotériával, energiákkal, hipnózissal, mély tudatállapotokban történő gyógyítással. És ... igen, alakultak futó kapcsolatok, kalandok. Afféle érzéki "pot pourri". Ami az első felismerés volt, hogy az energiák érzékelése (csikung és reiki hatására), valamint a meditáció miatti erősebb figyelemkoncentráció képességem miatt annyival részletesebben éltem át egy-egy szeretkezést a korábbiakhoz képest, mint amikor párás ablakon törölsz egy tiszta lukat, és azon kémleled a világot. És ekkor akadt néhány olyan partner - és most itt lehet ítélkezni, mentségemre szolgáljon, hogy nagy "hiánygazdálkodás" volt a házasságom idején - aki nem volt zsáner, nem volt "kémia" köztünk - ellenben igen erős "energiákkal" bírt. Pl. 20 éve rendszeresen foglalkozott buddhista meditációval. Nos, ezekkel a, hangsúlyozom, hogy "nem különösebb hatást gyakorló" partnerekkel a fizikai világ határain túllépő dolgok történtek meg velem - pl. ruhában (tehát nadrágban, felhúzott cippzárral) ahogy átöleltük egymást, tisztán érzékeltük egymás meztelen testét, majd azt, hogy közösülünk. Mindketten tisztán, egyértelműen érzékeltük a behatolás tényét, és mindkettőnknek orgazmusa is lett tőle. És ez még csak a leghihetőbb az akkoriban átélt furcsaságok közül. Ezek bizony abba a kategóriába estek, hogy "spiri tapasztalataim ide vagy oda, ha ezt nekem valaki meséli, egy szót sem hiszek el belőle". Csak egy "kis" bibi volt ... ezeket nem meghallgattam, hanem megtapasztaltam! Ezek után már kezdtem kapizsgálni, hogy a szellemi úton a zexualitással nem véletlenül "babrálnak" a tantrikusok. A feleségemtől elköltőzés után megnyílt a lehetőség a tantrával való intenzívebb kapcsolódásra - már csak az volt az "apró" probléma, hogy akik az utamba kerültek, és tantrával foglalkoztak, szinte homlokegyenest eltérő világnézettel, koncepciókkal, fogalmakkal, etikával, és gyakorlási módszerekkel bírtak. Nem tudtam komolyabban elköteleződni egyetlen tantra iskola mellett sem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tantra, mint "olyan" nem létezik. Egy dolgot tehetsz: TE keresed meg a saját utadat, azt, hogy TE hol vagy, és mi visz előre. (Folyt. köv.) :-) u.i.: Az eredeti cím, amit nem engedett a rendszer: Egy tantrikus szexológus története ... :-)