Villon versek Asszonyoknak
Nem tudsz eltagadni, árnyékként követelek megvert- megáldott képzeletemmel mely látja s őrzi a csodákat, lábad ívét , csípőd hajlatát, a vállad bódító illatát az ölednek s szép csókra nyíló szádat Mindig ,mindig téged várlak ! S éjszakáimon visszatérsz te vágyammá és kínommá felépítve S újra látlak ! Látom a csodákat zuhog az igézet, kitakart testtel vágyakozva,virrasztok érted felajzott idegekkel az érintésedre gondolok ujjaid finom szorítására s kemény markolására amit
Elolvasom