"Legyél őszinte!"...Olvasom sok bemutatkozó szövegben. De tényleg akarod-e? Kérdem ezt azért, mert egészen addig izgalmas vagyok, amíg titoknak gondolod magad. Na,nem mintha nem érteném, hogy van abban valami misztikus érzés, ha az ember újra részesének érzi magát egy-csak két ember által birtokolt-misztériumnak. Csak hát...ne keverjük össze a titkolózást a titokzatossággal. Attól, mert nem vagy "titok", még lehetsz, sőt: kell, hogy titokzatos legyél. Miért bánt, hogy nekem nem kell rettegésben élnem, hogy mikor kapnak hazugságon? Miért nem tudod értékelni, hogy nekem nem kitalálnom kell valamit, hogy együtt legyünk, hanem megbeszélni? Megbotránkozol,hogy felrúgom az íratlan szabályokat. Én úgy látom inkább, hogy jó a szabályrendszer amiben élek. Miért csak az az izgalmas, ami magában hordozza a veszélyt, hogy valakinek fájdalmat okozunk majd? Eltitkolhatnám, hogy nem vagy "titok"...De őszintén...! Hazudjak?