csukd szorosra érzékeid kapuját nehogy elszökjön az öröm bár amit már eddig adtál arra is kevés szó a: köszönöm mégis még többre vágyom a minden sem elég mohó, sóvár vágyam egyre csak hajt feléd érintésedben a végtelen de nem elég pillantásodban a szerelem de nem elég sóhajodban a vágy de nem elég kiáltásodban az alázat de nem elég ölelésem gyengéd-fájdalmában feloldódsz teljesen csókom vad-szelídségéhez simulsz engedelmesen csukd szorosra a halál ajtaját nehogy hozzánk férjen amíg mindent nem adtál át addig a Nap mindig úrrá lesz az éjen mert még többre vágyom a minden nem lehet elég csak pillanatok röpke álma az elégedettség mosolyodban a feloldozás de nem elég szavaidban a megváltás de nem elég karjaidban a menedék de nem elég együtt születünk mindig újjá de nem elég ... soha nem elég...