Mara profilképe

Édes befejezés....

Mara, 2026-10-07

A kávéfőző halk duruzsolása törte meg a lakás csendjét, miközben a friss kávé illata keveredett a bőrünkön maradt tusfürdő aromájával. Már félig felöltöztünk. Márk már felhúzta a nadrágját, de az inge még nyitva állt, szabadon hagyva izmos mellkasát. Én csupán egyetlen bő, fehér ingben voltam, amit sietősen kaptam magamra; a gombjai félig nyitva álltak, a lábaim pedig csupaszon villantak ki alóla. A búcsúzás nehéz volt, szinte fizikai fájdalmat okozott a tudat, hogy percek múlva újra elválnak az útjaink. Márk a konyhapultnak támaszkodva figyelt, miközben a bögréjét tartotta. A tekintete sötét volt, és minden mozdulatomat követte, ahogy közelebb léptem hozzá. Nem bírtuk ki távolsággal. Letette a bögrét, átkulcsolta a derekamat, és magához rántott. A csókok között újra elöntött minket az a megfékezhetetlen vágy, ami egész együttlétünk alatt uralkodott rajtunk. Nem finomkodott; szenvedélyesen, újra és újra az ajkaimra tapadt, mintha be akarná inni lényem minden porcikáját. – Nem akarok elmenni... Istenem, úgy kívánlak – dörmögte rekedten a számba két mohó csók között, és a hangjában lévő tehetetlen feszültségtől az egész testem remegni kezdett. Csókja egyre követelőzőbb lett. Átöleltem a nyakát, és hevesen viszonoztam a csókjait. Egyetlen határozott, lendületes mozdulattal ragadta meg a csípőmet, felemelt, és felültetett a konyhapult masszív, sima lapjára. A mozdulattól az ingem teljesen szétnyílt, szabaddá teve a testemet. Márk még közelebb lépett a lábaim közé, és még az előbbinél is szenvedélyesebben csókolt meg. A kezei már nem ismertek bocsánatot. Az ajkaimról a csókjai lejjebb vándoroltak a nyakamra, finoman kényeztetve a bőrömet. Forró lehelete végigszaladt a vállamon, újabb és újabb borzongáshullámot indítva el a gerincem mentén. Nem állt meg; a feje még lejjebb bukott, és a nyitott ingen át a melleimre tapadt. A nyelvével, forró ajkaival kényeztette a bimbóimat, miközben én a hajába markoltam, és hangosan felnyögtem a konyha csendjében. Márk nem hagyott időt a gondolkodásra. Ahogy a melleimet kényeztette, a keze elindult lefelé az ingem anyaga alatt, végigsimítva a hasamat, egyenesen a combjaim közé. Amikor a meleg, határozott ujjai elérték a finom anyagba bújtatott puncimat, megremegtem. Félrehúzta az anyagot, és érezve, hogy mennyire lucskos vagyok, bedugta az ujjait. Nem engedett el, csak csókolt, miközben ujjai ki-be jártak teljesen felajzott, lucskosan lüktető puncimba. Egy hangos, elfojthatatlan nyögés szakadt fel a torkomból, jelezve, hogy többet akarok belőle. – Annyira forró vagy... – zihálta Márk, miközben felnézett rám. A tekintetében lévő vadság és elszántság teljesen megbabonázott. Nem teketóriázott tovább. Egyetlen gyors mozdulattal szabadította ki a nadrágjából a kőkeményen lüktető, pattanásig feszülő férfiasságát. Megragadta a combjaimat, még szélesebbre nyitotta őket a pult szélén, és a csípőmet magához rántva, egyetlen elsöprő, mély és kíméletlen lökéssel hatolt be a forró belsőmbe. A hirtelen jött, feszítő telítettség érzésétől a lélegzetem is bennakadt. A fejemet hátrahajtva, a kezeimmel görcsösen kapaszkodtam a pult szélébe, miközben Márk azonnal egy eszeveszett, vad tempót diktált. Nem volt idő a finomkodásra; a búcsú elkerülhetetlensége és a mindent felemésztő vágy egy olyan nyers ritmust szült bennünk, ami nem tűrt halasztást. Minden egyes lökésnél mélyre hatolt, a heréi ütemesen csapódtak a combjaimhoz, a bőrünk találkozásának forró, nedves nesze pedig betöltötte a konyhát. A pult enyhén megremegett a testünk súlya és a mozgás dinamikája alatt, de ez csak még jobban feltüzelte az extázist. Márk hirtelen előrehajolt, és a számat újra birtokba vette egy mély, követelőző csókkal. A nyelve vadul játszott az enyémmel, miközben a csípője könyörtelenül, egyre gyorsabban és mélyebben lökődött belém. Éreztem az inge alatt megfeszülő izmait, a szívének eszeveszett zakatolását a mellkasomhoz nyomódva. Átkulcsoltam a lábaimmal a derekát, a karjaimmal a vállait, és csókoltam, hogy még mélyebben érezzem magamban. A tempó egyre vadabb és keményebb, a csókjaink egyre szenvedélyesebbek lettek. Az utolsó percekre a gyönyör szinte elviselhetetlenné vált. A puncim lucskosan fogadta magába kemény férfiasságát, mely minden lökésével egészen a méhemig hatolt. Puncim szorítása nála is kiváltotta a végkifejletet. Márk még szorosabban markolta meg a csípőmet, az utolsó lökései még mélyebbek és sürgetőbbek lettek, ahogy mindketten éreztük a beteljesülés közeledtét. Egy utolsó, hatalmas lökésnél a testem teljesen megfeszült, a gyönyör hullámai kéjesen végigsöpörtek rajtam, orgazmust okozva, és hangos felkiáltással éltem át a beteljesülést, miközben Márk egy mély, rekedt morranással követett, és a legmélyebb ponton teljesen kiürítette magát a forró belsőmbe. Odaszegezve tartott a pulthoz, miközben a lihegéstől mindkettőnk mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt a gomolygó csendben.

Csatlakozz!

Ki vagy?
Kit keresel?

Titkos történetek:

Mara profilképe
7/10
Édes befejezés.... Mara, 2026-10-07

A kávéfőző halk duruzsolása törte meg a lakás csendjét, miközben a friss kávé illata keveredett a bőrünkön maradt tusfürdő aromájával....

Elolvasom
Mara profilképe
8/10
Édes folytatás.... Mara, 2026-10-06

Lassan kicsúsztam Márk karjai közül,és a fürdőbe mentem. Megnyitottam a zuhanyt, majd beléptem a kabinba. Élveztem a forró vízsugarakat,...

Elolvasom
Mara profilképe
8/10
Édes légyott.... Mara, 2026-09-30

A megszokott kis titkos kuckónk felé hajtottam. A bensőm egyre jobban remeget, amíg parkolóhelyet kerestem. – Hol vagy? – olvastam a...

Elolvasom
Dávid profilképe
6/10
A találkozás öröme Dávid, 2026-09-18

Koccannak a poharaink a viszontlátás örömére. Csak ásványvízzel, hiszen mindketten vezetünk majd hazafelé , ahogy ide is jöttünk. Ez...

Elolvasom
Segítség:

Ebben a menüpontban összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat témakörönként, funkciónként rendezve. A legtöbb kérdésre itt gyorsan megtalálható a válasz, ha esetleg mégsem, akkor ugyanitt tudsz írni az ügyfélszolgálatnak is.

Rendszerüzenet

Rendszerüzenet