Tengeri kaland. Barátnőmmel, kezdő nyugdíjasként, Korfu egyik kis településén foglaltunk az előszezonban szállást. A meglepően ló időben, langyos vízben fürödtünk, kirándultunk a közeli hegyre, szeretkeztünk, befizettünk vezetett túrákra, hajókirándulásokra. Magunknak főztünk, pihentünk. Utolsó teljes napunkon még egyszer lementünk a partra, élvezni a tengert. A strandolóktól távolabbi elhagyatott partra sétáltunk, ahol már csak néhány elhagyott, rozzant csónak volt a parton. Fürödtünk, lestük a hajókat, az alacsonyan ereszkedő repülőket. Egyikünk sem jó úszó, ezért csak a part menti alacsonyabb vízben úszkáltunk pancsoltunk, ahol leért a lábunk. Később, kissé távolabb, megjelent két nő, a távoli hangfoszlányokból úgy tűnt, németül beszélnek. Az egyik hozzánk hasonlóan csak az alacsonyabb vízben úszkált, a másik, messze beúszott egy időre, majd visszatért. Egy idő után, feltűnt, mintha meztelenül fürödnének, Izgatott a kérdés, egyre többször pillogtam feléjük, igyekeztem közelebb sodródni hozzájuk. Közben néha kimentünk a partra, törölközni, napozni. Barátnőm megjegyezte, hogy kezd éhes lenni, ő már vissza menne a szállásunkra. Nekem még nem volt kedvem, meg a szomszédság is izgatott, így megbeszéltük, hogy míg ő felmegy a kaját előkészíteni, én még maradok. Távozása után, bementem a vízbe, a szomszédokat figyelve, egyre biztosabb lettem benne, hogy pucérok. Gondoltam, miért ne, én is levettem a nadrágom, kidobtam a partra, úgy sétáltam, úszkáltam, bátortalanúl, hozzájuk egyre közelebb. Néha rám sandítottak a távolból, de nem zavartatták magukat. A közelben, nem volt rajtam kívül más. Az egyik kiment a partra, leheveredett napozni, melegedni. a másikhoz egyre közelebb keveredtem. Láthatólag kissé zavarta, de maradt. Hogy mutassam, én sem vagyok túlöltözött, hol háton, hol hason úsztam a vízen. Tán vette a jelzést, mert ő is hasonlóan tett, egyre közelebb engedve magához. Amikor már "tisztességtelen" látótávolságba kerültem, fenyegetően, de huncut mosollyal felém locsolt, jelezve, hogy tartsam távol magam. Vettem a lapot, néha vissza locsoltam, de óvatosan. Beindult a játék közöttünk. Hol kerülgettük egymást, hol párhuzamosan úsztunk, mindketten véletlenül ki-ki villantottuk a vízből pucér testrészeinket. Ő a domború felületeit, én hol a fenekem, hol az egyre meredezőbb periszkópomat villantottam ki. Néha, véletlenül, összeértünk. Egyik ilyen alkalommal leállt, szembefordult, és amikor én is így tettem, hozzám lépett, hozzám símúlt. Előbb melle, majd ágyéka ért hozzám. Farkam hasának feszült. Amikor átfogtam a derekát, ő is elkapott, és derekam köré kulcsolt lábakkal, szemből belém kapaszkodott. Kis híján felborultunk a vízben, de hamar visszanyertem az egyensúlyom, átöleltem, magamhoz szorítottam. Melle az enyémhez feszült, meredező farkam combjai között kalimpált. Nem sokáig, mert ő lejjebb ereszkedve, én kezemmel segítve, már szeméremajkai közé simultam. Nem sokáig, mert nyakamba csókolt, s kettőnk segítségével makkom már hüvelybejáratát tágította. Kisandított a parton napozó másikra, majd szemét becsukva súgta: Komm! és mély sóhajjal, csukott szemmel, magába fogadott. Először csak helyezkedett a farkamon, majd egyre vadabbúl baszott. Melleink között a víz fel-fel csapott, én behajlított lábbal, terpeszben igyekeztem stabilizálni magunkat, viszonozni lökéseit, lovaglását. Már nem számított, néz-e minket a parton napozó, vagy más, basztunk eszeveszetten a vízben. Néha, levegő után kapkodva lassítottunk, basztunk elélvezésig. Akkor megpihent, lecsusszant farkamról a talajra, puszit nyomott az arcomra, és a partra sietett. A vízből kiemelkedve még megvillantotta pucér testét, magára kapta lenge nyári ruháját, felkönyöklő társát biztatva, cipőbe bújt, és nekiindulva még visszaintett, majd eltűntek a parti házak közti ösvényen.