Erdei kuckó
Vidáman cseverészve közeledtek az őszi naplementében az ismerős, szűk erdei ösvényen a tisztás felé. A lombok már erősen színesedtek, a hőmérséklet már hűvös, de még nem hideg. Elöl a lány, nevetgélve, néha szinte szökdécselve, szorosan mögötte a fiú, szemével-lelkével falta a lány derűs lényét. A nagyvilág eltűnt, nem számít. Ez az ő napjuk, az első közös napjuk... sőt, az első közös éjszakájuk előestéje. Kiléptek a tisztásra, melynek örömére a fiú finoman, pajkosan rápakolt a lány fenekére.
Elolvasom