Mindenszentek napja volt. Az est sötétjében millió apró gyertya világított a temetőben. Az emberek virágokkal, mécsesekkel megpakolva libasorban kerülgették egymást a kis ösvényeken. Magassarkú cipőmben a talaj figyelve próbáltam lépést tartani férfi családtagjaimmal mikor megéreztem. Hogy mi is volt az nem tudom megmondani. Csak felpillantva éreztem egy tekintetet magamon. Jött szembe és nézett... csak nézett....csak nézett. A tekintetünk összekapaszkodott és el nem engedtük egymást míg el nem haladtunk egymás mellett. Szívem szerint hátra is fordultam volna,megszólítottam volna, de ő is családdal volt, talán feleséggel. Biztos vagyok benne, hogy ez járt az Ő fejében is. Valami iszonyatos kémia, láthatatlan erő kapcsolt minket össze azon az 5 méteren,hogy aztán elszakadva fura űrt hagyjon maga után. Ha akkor ott mindketten magányosan sétálunk .......