Viszonyt igazából talán mindenki keresi. Az is aki senkinek sem vallaná be, talán még saját magának sem. Keresi az az éltes korú úriember felesége oldalán, aki rápillant egy formás fenékre, keresi az elégedett párocska bármelyik tagja, és keresi az is aki soha nem hagyná el a családját egy másik miatt, de azért vágyik valami újra, valami izgalmasabbra, valami jobbra mint a már kissé unalmas sokévi "mindigugyanaz"-ra. Meg, hát az ember, alaptermészeténél fogva nem monogám, mert ez csak egy ránk erőltetett kulturális örökség, okosok szerint is. Nem szeretném a viszonyt reklámozni. Tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik képesek szeretetben, jóban rosszban leélni egymás mellett az életüket. Én is ezt szeretném, de hát férfiból vagyok, más meg nőből. És hát kihagyni az életünkből ezt a kalandot, izgalmat? Kár lenne. Olvastam egy hölgytől ezen az oldalon, idézek tőle: " A hű asszonyt mindenki tiszteli és csodálja, de vannak szerény természetű nők, akik nem tartanak igényt a csodálatra. " Számomra nagyon elfogadható életszemlélet, átfordítva férfiba. Persze a viszonynak is óriási kockázatai vannak. Alapvetően a lebukás. Ugyan az én párom azt vallja: ne tudjon róla, mert az nem fáj. Ez persze utalás némi sejtésre. Hát igyekszem. Én sem tudok róla. Persze a viszonypartner oldalán sem lenne előnyös a lebukás, egyikünkre nézve sem. Azután még ott van a sérülés veszélye is. Mert ahogy tapasztalom, bizony komoly sebeket lehet szerezni. Nagyon komolyakat. Már csak annak a ténynek az állandó tudomásul vétele, hogy nekünk csak ezek a lopott órák járnak. És senkivel sem oszthatom meg ezeknek az óráknak az élményét, még a legjobb barátaimmal sem, mert veszélyes. Ez csak kettőnk titka. És, ha egyszer be kell fejezni. Abba bele lehet halni. De nagyon. Igen. Valahol megértem azokat, akik otthon ülnek a kényelmes foteljukban és semmit sem mernek kockáztatni, csak ábrándoznak. Ők a "hűségesek" .