Tudom, hogy milyen az, amikor valaki az életedbe toppan, és azt érzitek, hogy nem tudtok létezni a másik nélkül. Tudom, hogy milyen az, amikor még nem agyalsz, csak ott ülsz a pillanatban, és érzed, hogy dolgod van a másikkal. Aztán azt az érzést is ismerem, amikor otthon ülsz a találkozás után, és már csak azon tud járni az agyad, hogy nem lesz ez így jó.. Csak aztán jön a következő nap, meg az azt követő hét, az agyalás, és elkezdesz félni attól, hogy ez akár még jó is lehet.. .. veszélyes. Kiszámíthatatlan, szalmaláng. Nem tudhatod, hogy meddig tart, hogy mikor lesz vége. Hiszen amilyen egyszerűen betoppan az életedbe, úgy el is tűnhet. Nem fogod tudni visszavarázsolni, nem tudod a titkát. Egyszerűen vagy van, vagy nincs. Mármint kémia, ragyogó szemek, meg minden. De ha van, éld meg, ne menekülj, és még véletlenül se ragaszkodj hozzá görcsösen: engedd élni, és hagyd, hogy megmutassa azt, amiért jött. Hiszen sokszor az, amit te gondolsz és amit az élet gondol, különbözik. Ne te mondd meg, hogy ki miért érkezik az életedbe, hagyd, hogy megmutassa az élet..