Szeretnél egy viszonyt? És mi lenne az? Mi lenne kettőnk között? Mert értem én, hogy erotika, szex, de hogyan? Mi lenne, ami lángra gyújt, s mi lenne később, ami összeragaszt? A szerelem... a szerelmet értjük, hogy nem értjük, de vágyjuk a romantikus mámort, vagy menekülünk előle, igen, éppen úgy és azért, amiért ördög a tömjénfüsttől. De itt nem erről van szó. Szóval, ha nem szerelem, akkor ötven fölött hogyan, miképpen? Egy bő hónapja regisztráltam a viszony.hu-ra, 56 éves nőként. Az első meglepő élményem az volt, hogy láthatatlan vagyok, úgy látszik, a találomra keresgélők legfeljebb, ha 55-ig állítják be a keresőt. Ez egy ilyen hely, ahol az átlagnál tanultabbak, tehetősebbek, mondhatni igényesebb emberek vannak. Márpedig ezek a magasabb társadalmi státuszú férfiak rendre fiatalabb nőket keresnek, gyakran láttam hatvanasokat is, akik 45-nél húzták meg a határt. De azért csak csordogáltak érdeklődő levelek, úgyhogy a 3 napos ingyen kredit és 3 napos hezitálás után befizettem egy hónapra. Mi minden történ ezalatt? Ha már itt voltam, elkezdtem történeteket mesélni, ami viszont váratlanul nagy érdeklődést hozott. A legnépszerűbb írásomat háromszáznál többen is olvasták, és néhányan "vevők" voltak fanyar iróniámra is. 365-en néztek meg ez idő alatt, ez átlagosan napi 10 férfi. Közülük 40-nek lettem a kedvence:), én kettőt jelöltem be érdekességképpen, ezekre semmi reakció nem érkezett. Két férfivel találkoztam. Egyikük késett, aztán a feleségéről szóló kis színesekkel szórakoztatott, abból elég volt egy estére való, bárhogy biztatott is, hogy tetszem neki. A másikukkal egy jót beszélgettünk - fagyiztunk és ezzel kimerítettük a párosunkban rejlő lehetőségeket. Volt egy olyan randi is, amire hiába mentem el, itthon várt az üzenet, ő ott volt, csak később... . Volt még egy kedves és figyelmes levelezőtársam, akire szívesen emlékszem vissza; van egy másik, egy kellemetlenül torzóként maradt levelezés is. Mi még? Néhány hamar elhaló kapcsolatfelvétel, kettő kivételével férfi-kezdeményezésre. Volt néhány férfi, akiknek tetszett az adatlapom és a stílusom, de a külsőm kevésbé, és megtörtént fordítva is. A viszony.hu 50+ esszenciáját az a férfi jelentette számomra, aki a képcsere után szaggatott logisztikai tematikájú beszélgetésbe kezdett, ki, merre, mivel közlekedik általában... majd minden személyesebb előzmény nélkül megpróbálta kipuhatolni, hogy vacakoljunk-e azzal a kávéval, vagy lefoglalhatna-e rögtön egy szobát valahol, ahova mit is mondtam, hányra is tudnék odaérni??? Projektszemléletű a megközelítésed, ennyit válaszoltam csak... értette. A másik esszenciális jelenség az volt, akinek korán reggel megtetszettem, már a buszon munkába menet készített egy selfie-t és telefonról azonforrón elküldte, majd újabb képsorozatokat "lőtt át" este, reggel pedig örökre eltűnt... . A kalandvágy egyiküknél sem öltött reális alakot. Azok közt, akiknek nem tetszettem, volt két egészen választékosan udvarias, klassz, jó levelező, persze ők könnyen beszéltek, nem jelentettem érzelmi kockázatot számukra. Mert hiába viszony, testiség, azért azt hiszem, ezen az oldalon éppúgy az érzelmi kockázat környékén van a kutya elásva, mint másutt. Elfoglalt menedzserek, feleségükkel változatos polgári életet élő középkorúak el-el játszanak a gondolattal... de valahogy túl strapás, túl kockázatos az egész hercehurca ahhoz, hogy egy mégoly különc és érdekes stílusú, de valójában mégiscsak 56 éves nő karjába ájuljanak, aztán majd jön otthon a magyarázkodás, énvelem meg az időszervezés, talán hiszti is itt és ott... áhh, vajon megéri-e? Vagy pláne, ha kialakul egy Igazi Vonzalom... az végképp nem fér az életbe. A viszony.hu ötven feletti férfilátogatói nagyon elfoglaltak, munkával, családdal, rokonsággal és meglepően sok esetben szomszédokkal sőt, telekszomszédokkal töltik szabadidejük nagy részét. Ez mind meleg családi légkört feltételez, amiből jó lenne persze kikacsintani, de inkább mégsem, ha nincs meg az elszánásra késztető, kínzó érzelmi deficit. Az én tanulságom az egészből? Mindenki éppen egy kicsivel szeretne többet az adatlapja megírásakor, mint amennyit megenged/het magának, vagy éppen egy kicsit akadályozzák jobban a körülményei, mint amennyit én szeretnék egy ilyen kapcsolatban megélni. A réseket valaminek ki kell töltenie... legyen a puszta virtualitás? Igaz, ez kis kockázatú, ezért sokaknak kényelmes, de miről van szó? Ülsz saját szobádban, egyedül és egy fantommal beszélgetsz... Mégis,egyre többen választják-vállalják nyíltan, előre bevallottan, hogy ennél többet nem tudnak, nem akarnak. Vagy ami még rosszabb, "menet közben" jönnek rá.... Aki egy hét levelezés után nem hozza szóba, és 2 héten belül nem valósítja meg az első személyes találkozást, az nem is akarja. Néha női fifikával ki lehetne erőltetni, de nem érdemes. Mi marad tehát? A borzongató szerelem, amiért érdemes kockáztatni.