Valójában nem tudom, hogy milyen igazán szerelmesnek lenni, romantikával, rózsákkal, de azt tudom, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. Sokáig nem engedtem, hogy eljussak odáig. Túlságosan féltettem magam, és annyira más volt a cél, hogy nem éreztem elég motivációt ahhoz, hogy hagyjam elvenni az eszemet, és kikapcsoljam végre a kontrollt. De azt tudom, hogy milyen megfeledkezni erről a gátról egy órára, vagy pár napra. netán hónapokra. Jóóóóó.... :) Tudom milyen az, amikor meglátsz egy tekintetet, és nemcsak benned fogalmazódik meg az, hogy ez az egész olyan, mintha nem is először látnád. Mintha már ismernéd. Látod a szemében, hogy ő is ezt gondolja. Te meg érzed. Sokkoló. És tudod mit? Talán ismered is.. De ez már hit kérdése, mindenesetre az ilyen találkozásokra érdemes odafigyelni, hiszen átírják az életedet, mivel ők - másokkal ellentétben - hatással tudnak lenni rád. Mennyi, de mennyi tekintet volt, akit el kellett engednem.. És talán ez a legnehezebb. Amikor valaki nagy hatással van rád, de mennie kell. Elfogadni, hogy az emberek jönnek és mennek, nem egyszerű. De még mindig legyen sok apró csoda pillanat az életemben, mint ne.. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhatom ezeket a találkozásokat.