Köszönöm a véleményeket az előző levelemet illetően. Nem számítottam ilyen fogadtatásra. Amit azonban most akarok megfogalmazni, bizony valami teljesen más és ezen jó pár álmatlan éjszakán keresztül töprengtem. Ahogy a bemutatkozásomban is megfogalmaztam, mindenem megvan. Csak egy dolog hiányzik, vagyis hiányzott eddig, a bizalom, hogy nem egyedül kell viselnem minden csapást, amit az élet hoz. Az pedig hajlamos nem kímélni... "Ezután, ha valami mégsem sikerül Te is hibás vagy, nemcsak én egyedül..." (Demjén) Ha pedig ezen hosszasan gondolkodom, rá kell jöjjek, hogy én mit hibáztam el a kapcsolatomban. Egy olyan nő mellett, aki valóban Nőként szeretné megélni a mindennapokat, és akivel tényleg élmény tud lenni minden pillanat. És megláttam, annyi együtt, vagy inkább csak egymás mellett töltött év után azt, akit ismét tudom, miért választottam. Aki tud velem nevetni, aki tud rám figyelni, akinek fontos, hogy én mit miért csinálok, aki vágyik a jelenlétemre, testben és lélekben. Tudom miért jelentkeztem ide, de azt is látom, hogy nekem erre nem kell legyen szükségem. Nem ítélem el, aki ide jut, hogyan is tehetném, hiszen egy vagyok a sok ember közül, aki egy adott pillanatban, vagy pillanatok láncolatában rossz döntés(eke)t hozott. Nyilván minden ember és párkapcsolat más, de kívánom, hogy aki esélyt lát rá, ne forduljon el a korábban választott társ mellől. Még akkor se, ha nehéz felidézni az idegtépően nehéz hétköznapokban, miért is választottuk őt annak idején. Aki persze csak azt látja, hogy ebben vezet kiút, azoknak további sok sikert kívánok, mindenkinek megvan valahol az a társ, akivel nem problémákat, hanem lehetőségeket lát, és lehetséges, hogy korábban döntött rosszul. Boldog új évet, boldog új életet!