Egy szép női test, ha jobban megvizsgálod, olyan, mint egy hangszer, leginkább mint egy hegedű...gyönyörű ívek, gömbölyű formák szegélyezik, csodásan sima a felülete, minden részletében igényesen megmunkált...feszülnek a húrjai...kecses a nyaka...hmmm és a hangja, ha megszólal, elvarázsolja a lelket. Ha egy ilyen hangszert a kezedbe veszel, a csodálat és áhítat tölt el...De mit is kezdj vele? Hisz rajtad múlik, vajon a leggyönyörűbb szimfóniát fakasztod e életre belőle....nem mindegy, hogyan érinted, hogyan kezded birtokolni.-.ha kellő rajongással és figyelemmel, akkor a legapróbb mozdulatod is csodás hangokat csal elő…még a vonódra sincs szükség hozzá, már a húrok pengetése is varázslatos lehet….Erről eszembe jutott egy régi emlékem… Egyszer régen, van annak vagy nyolc-tíz éve már, egy hangulatos karácsonyi céges vacsora után elvállaltam, hogy hazaviszem az akkori egyik kolléganőmet. Nem túl régen dolgozott nálunk, és kezdettől fogva szimpatikus volt számomra. Özvegy asszony volt, a férje fiatalon, már vagy öt éve meghalt, azóta semmilyen kapcsolatot nem létesített férfival elmondása szerint, alapvetően konzervatív és vallásos (és kicsit gátlásos) alapbeállítottsága okán, s a férje volt az egyetlen pasi addig az életében. Nem igazán élt társasági életet semmilyen szinten, olyan otthonülős fajta volt, bár biztosan sikeres lehetett volna, hisz roppant mutatós és dekoratív volt úgy arcra, mint testre. Magas, csinos, izmos alakja meghazudtolta sok tini lány megjelenését, már azért is, mert régóta valami alakformáló tornára járt. Szóval nekem nagyon tetszett, bár az én ízlésemnek talán már túl vékony is volt…Elég viccelődős, hangulatos volt a rendezvényünk, s Ő ivott is némi pezsgőt, ami a hazafelé vezető úton már picit a fejébe szállt. Talán félúton lehettünk, amikor megkért, ne menjünk még haza, inkább beszélgessünk kicsit, úgysem várja senki, a kamasz fia is valami buliban, szóval… Félrehúzódtam az autóval, hisz szerettem a társaságát, máskor is vittem már haza, s akkor is előfordult, hogy beszélgettünk. Furcsa módon nagyon közlékeny volt, szinte már csak Ő beszélt, nyilván ebben a spiccessége is közrejátszott, s én megéreztem a kíváncsiságát, nem csak mint kollégaként nézett rám…éreztem, hogy most én vagyok a nagybetűs férfi … Nem igazán tudom már hogyan történt, de a két száj összeért, s mohón faltuk egymás ajkát…jó volt a húsos, puha szája. Finoman kigomboltam a blúzát, becsúsztattam a kezem alá…s Ő nem ellenkezett. Kikapcsoltam a melltartóját, a számmal megkerestem a pici, feszes mellein a bimbót…és elállt a lélegzetem…a szivacsos melltartó mindig eltakarta a csodás, duzzadó mellbimbóját, nem is sejtettem korábban, mi rejtőzik előlem, a melléhez képest aránytalanul nagyok voltak, és úgy meredtek az ég felé, hogy teljesen izgalomba jöttem a látványuktól. Lágyan a számba vettem, kényeztettem, köröztem rajta a nyelvemmel, szoptam mint egy gyermek…és ekkor megremegett, és kiszakadt belőle egy sikolyszerű hang..majd eltolta a fejemet…és elnézést kért! Nem értettem, hogy mit rontottam el…. hirtelen kijózanodott, s ekkor elmondta, nem tudja mi történt, Ő ilyet még soha nem érzett, soha nem érintette így senki, és teljesen zavarban van attól, hogy biztosan ciki, hogy „hangoskodik”. Megnyugtattam, semmi baj ez így természetes, csak engedje, és engedje el magát, minden rendben…hátradőlt újra, lassan széttárta a kabátját, és visszaengedett a csodálatos bimbókhoz…Kezem közben százszor bekalandozta a testét, benyúltam a szoknyája alá, markoltam a combjait, s végül a bugyijához érkeztem….éreztem, hogy a fehérnemű teljesen átnedvesedett a hosszas kényeztetés alatt, így felbátorodva haladtam tovább. És valami remek puncija volt….ami csupa lucsok volt már. Először nem akartam csak kívülről izgatni, de az ujjam nagyon könnyedén hatolt a szirmok közé…s ettől a kicsi lágy mozdulattól is már olyan őserővel élvezett el, amilyet én még nem tapasztaltam..elég volt a csiklójához csak picit is közelítenem, s már ki is robbant belőle a kéj, dobálta magát, nyögött és sikoltott, remegett és megfeszült…hihetetlen volt…először csak egy ujjamat dugtam beléje, de könnyedén becsusszant egy másik is mellé…egyszerre izgattam kívül a csiklóját és belül a könnyen kitapintható G pontját fent a hüvelye felső felén, s szinte eszét vesztve hánykódott és sikoltozott a kezeim között, miközben a mellbimbója még mindig a számban volt. Nem tudom mennyi idő telt el így, de Ő folyamatosan élvezett, amiért egyébként a mai napig irigylem őt. Aztán csak enyhe simogatásra váltottam és lassan megnyugodott a teste…Hozzám bújt, betakartam a kabátommal és vártam, hogy visszatérjen belé az élet..Teljesen elfáradt, remegett a lába, és én hihetetlenül örültem, hogy ennyire boldoggá tudtam tenni….Beszélgettünk, s Ő nem tudott betelni ezzel az új, számára eddig ismeretlen érzéssel, a kéjjel, az orgazmussal amit számára nyújtani tudtam. Lágyan simogattam az arcát és a haján, közben Ő elmesélte, hogy a férje soha nem volt túl kedves hozzá, soha nem volt gyengéd, számára a szex csak arról szólt, hogy gyorsan megtalálja a saját örömét…. Pedig ebben a testben egy vulkán rejtőzött!!! Azzal a nappal egy másik élet kezdődött számára, olyan volt, mintha újra elvesztette volna szüzességét. Segítettem levetkőzni a prűdségét, gátlásosságát, megismertetni vele a lelkében elnyomott vágyakat, rávezetni arra, hogy tökéletes a teste, hogy lehet világosban is meztelenkedni egy férfi előtt, hogy izgató a számomra, ha leborotválja a puncijáról a szőrét, és ezzel még láthatóbbá teszi a húsvirágot a combjai között, hogy a nyelvem érintése is csodákra képes számára, s ne féljen, ebben nincs semmi kivetnivaló…. s még valamit…mit és hogyan szeret egy férfi…. Soha nem szeretkeztünk a hagyományos értelemben, mert rettegett a terhességtől még így felnőtt fejjel is, fogamzásgátlót nem akart szedni, a gumiban meg nem bízott…de a kezeimmel és a nyelvemmel mindig elkényeztettem, minden alkalommal, ha találtunk lehetőséget az együttlétre….. S hogy miért is írtam erről ilyen hosszasan?? Mert Ő valóban egy igazi, „érintetlen hegedű” volt, egy csodás hangszer. Nem voltam szerelmes belé, mert emberileg nem kavarta fel bennem a kémiát, de jól éreztem magam vele, s nagyon kívántam, hogy élvezhessem az élvezeteit…sokkal jobban, mint a saját kielégülésemet. Sajnos az élet úgy hozta, hogy én röviddel ezután elhagytam ezt a céget, ahol együtt dolgoztunk, s megszakadt ez a csodás románc, de ritkán még beszélünk telefonon (azóta már kapcsolatban él egy férfival) s ő mindig megemlíti, hogy én voltam a „tanítómestere”, a muzsikus, a virtuóz, aki először elővarázsolta belőle a legszebb szimfóniát….