Végigolvastam sok történetet és örömmel látom, hogy mindegyik igazán jó. (Ez nemcsak az írójukat minősíti, de magát az oldalt is.) Tele vannak értékes gondolatokkal, izgalmasnál izgalmasabb fantáziákkal és megtörtént találkákkal, "beszélgetésekkel". Jó hasonló cipőben járó emberek gondolataiba belelátni. Az egyikkel azért tudunk azonosulni, mert hasonló helyzetből jövünk. Másokat azért tartunk érdekesnek, mert olyan lélektani problémákat boncolgatnak, amikre mi kezdők még nem is gondoltunk. A kedvenceim mégis a fantáziák. A mesterien felépített történetek, a nedves és kemény varázslatok. A sosemvolt viszonyok és a sosem lesz... óóó nem, a TALÁN lesz találkozások. ;) :D A meglepő és izgalmas helyszínek, a lopott percek, vagy egész napos szex légyottok. Ha ezt lehet még fokozni és mint tudjuk, mindent lehet... :D akkor a következő lépcsőt a maga a kapcsolat jelenti. Ráhangolódni, felizgatni, játszani az elmék játékát. Beengedni a világunkba, a legféltettebb intim szféránkba. Na persze csak lassan... És belé hatolni, óvatosan... ez kényes terület... Megosztani vele a legizgatóbb vágyainkat, azt az ÉN-t amilyenek valójában lenni szeretnénk. Mit szeretünk itt a másikban? A figyelmét, a szavait, a vágyat amit irántunk érez? Persze ezek is jólesnek, DE az amit igazán szeretünk benne, az mi magunk vagyunk. Azt az ÉN-t akik akkor vagyunk, amikor vele társalgunk,... távolról, vagy élőben vele szexelünk. Ha a világ csak egy tükör, melyben önmagunkat látjuk. Akkor a viszony.hu egy varázstükör, amiben azt az ÉN-t látjuk, akik lenni szeretnénk. Magával ragad... fellobbantja a kialudtnak hit tüzet... olyan vágyat ébreszt, ami egész nap bizsergésben tartja a legintimebb testrészünket... az agyunkat. :D Ő pedig nagyon jól tudja a dolgát, hiszen az igazi vágy nem a két láb, hanem a két fül között kezdődik. Játsszunk hát és varázsoljunk... a tükör pedig majd megmutatja, jó felé haladunk e...