Egy beszélgetés hívta újra elő a rég elfeledett emlékeket, a történet kezdete a szokványos, adott egy férfi, egy nő és az internet. Túl az első esetlen beszélgetés, túl az éjszakákon át tartó csetelésen, megszületett a döntés az első a nagy találkozásra. A helyszín kiválasztásnál felmerül a motel, étterem, Duna part, de érezték a rég vágyott és várt alkalomnak egyik sem lenne megfelelő. A nő bár független, a férfi más városban él, akadálya a nyílt terepen való találkozásnak gyakorlatilag nem volt, de az unalmas és sablonos bevált helyszínek nem hozták lázba őket. Sohasem látták egymás, nem volt fotó küldözgetés , az írott szavak voltak csupán, amelyek összetartották ezt a címkézhetetlen kapcsolatot, egyre hevesebben korbácsolva a vágyat ez első fizikai érintkezés irányába. Végre elérkezett az este, az ő estéjük, a nő feladat volt a színpadi díszlet megalkotása, kinyitotta a kád felett lévő csapot, s hagyta, hogy szép lassan megteljen forró vízzel , a lassan csordogáló víz hangja megtöltötte a fürdőszobát, ami szinte most zeneként hangzott a lelkében. Közben körberakta a kád szélét gyertyákkal, , ahogy meggyújtotta sorban őket finom virágillat lengte be a helyiséget.. Selymes, puha töröközőket készített elő, amint kutatott a szekrényben újabb darab után, megtalálta a hódításra szánt köntösét, ekkor szája szélén megjelent egy csintalan mosoly, erre most nem lesz szükség, ez az éj, ma nem erről szól, s visszarakta. Majd kisétált a bejárati ajtóhoz, lassan elfordította a kulcsot a zárban, mintha attól félne hívatlan látogató is meghallja., de hisz nincs mitől félnie ,vár valaki, akit soha nem látott, félnie csak attól kell , ha mégsem jön el. Lekapcsolta a fürdőszobába visszamenet az összes fényt a lakásban, határozott, de nem sietős mozdulatokkal megvált ruháitól, önmagát vetkőztette, de a várakozás izgalmának hatására, olyan volt, mint amikor idegen kezek érintésére leomlanának maguktól. Már most pezsgett a vére, lüktetett az agya, a forró, selymes víz simogatását érezte bőrén, amint vágyakozó teste a vízbe merült.. Várt…. A nappaliban lévő óra tíz órát jelzett, már nincs vissza út gondolta, amikor ismeretlen léptek hangját hallotta a bejárat felől. Becsukta szemét, nem, nem szabad látnia, ez a játék része, ez az érintések , érzékek, illatok, ízek játéka. A férfi lassan hozzálépett, kezével finoman megfogta vállát, s forró csókot lehelt finom nyakára, majd ebben a tempóban maradva következetek a vállak, karok, a finom selymes mellek. A víz borzalmasan izgató érintését a nő számára csak partnere keze múlhatta felül. A simogatás, finom érintések hatására a nő számára megszűnt a világ, az első csókot már szinte nem is csókolta, hanem habzsolta, kívánta, akarta őt. A víz és a finom erotika vidámmá, féktelenné s egyben gyengéddé tette. Erre várt, ezt akarta, akarták, ők ketten….. A többi részlet maradjon titok, az én, a te, az ő, a mi titkunk. S hogy volt-e folytatás, ? Talán