Azután a bizonyos forró ölelkezés, egymásnak esés után hosszú ideig nem találkoztunk, csak írásban, cseten, sms-ben tartottuk a kapcsolatot. Egyrészt a távolság, másrészt a bizonytalanság miatt. Vajon mit hoz a folytatás és hogyan éljük meg…? Ezer kérdés kavargott a fejünkben. A beszélgetések folyton visszakanyarodtak az intimitáshoz, a „mi lenne ha” gondolatokhoz. Eljött a nyár. Fülledt, meleg volt a Balaton partján, bár már éjszakába nyúlt a zenés parti. Lehet, hogy a vodka-narancs hatása, de lehet, hogy a balatoni varázs. Már egy éve, hogy sok év után ismét találkoztunk azon a bizonyos osztálytalálkozón. Ez alatt az idő alatt nyitott könyv lett egymás előtt az életünk. Tudtuk a másik álmait, vágyait, félelmeit, gondjait, örömét, bánatát. Ott ültünk a parton, háttérben szólt a zene, de csak a ritmus volt az, ami eljutott hozzánk. Szavak nélkül is tudtuk, hogy mi fog történni. Csendesen, hallgatva mentünk az autóig. A hátsó és oldalsó ablakokon a sötétített üveg nem engedte be a kíváncsi tekinteteket, az autó elejét jótékonyan takarta a növényzet. Átadtuk magunkat a pillanatnak, az érzéseknek. Erotikus, sikamlós beszélgetéseink, vágyaink valósággá váltak. Lassan, fokozatosan éltük bele magunkat Érosz világába. Kezeink felfedező útra indultak a másik testén, sorban lekerültek a ruhadarabok. Néha szégyenlősen húztam össze magam, hiszen számomra ez a helyzet olyan volt, mint mikor a szüzességemet veszítettem el tizenhét éves koromban. Majd’ húsz év után egy másik férfi érinti a testem. Nem csak a ruhán kívüli területeken. Felfoghatatlan, hihetetlen, mégis valóságos volt a helyzet. A bizsergés végigfutott a gerincem mellett, valamit átkattintott az agyamban, mert onnan kezdve nem volt más gondolat, nem volt külvilág, nem volt férj, csak ő és én voltunk, ketten. Egy NŐ és egy FÉRFI. Akik érezték, hogy a másik teszi őket azzá, amik. A nő miatt lett FÉRFI a férfi, és a férfi miatt vált nővé a NŐ. Éreztük, megéltük, átéltük egymást. A nyári forróságban izzadt a testünk, tapadtunk egymáshoz. Az ölelése megnyugtató és izgató volt egyben, a csókja édes és felkorbácsoló. A néha elmotyogott, suttogó szavak nem jutottak el a tudatunkig, de pontosan tudtuk, mit akar a másik. Az óvszeres tasak szakadása kissé megtörte a meghitt varázslatot, de hamar beszippantott minket ismét a vágy örvénye. A pillanat, mikor eggyé váltunk, valami leírhatatlan érzést adott számomra. A szorításából, izmainak feszüléséből ítélve partnerem számára is kiemelkedő pillanat lehetett. Nem tudni mennyi ideig élveztük ki a belső feszülés kellemes, meleg, lágy és mégis kemény érzését. Valamelyikünk egyszer csak megmozdult. Lassan, csigalassúsággal váltunk meg egymástól, de csak azért, hogy ismét elmerülhessünk az érzésben, ahogy két vágyakozó test egymásnak feszül, mozog, incselkedek, ki- és becsusszan egymásba, egymásból. Nem is emlékszem, hogyan fértünk el a furgon hátsó ülésén. De valahogy vége lett, és egymás mellett pihegtünk. Kimerülten, kielégülten. Régen volt hasonló élményben részem. Arra gondoltam akkor: miért is hagytam ki ezt eddig az életemből?