Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és, hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni,hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz, igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy eltudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem minden nap szép. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal. Az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tópartján és azt kiáltani az ezüstholdnak, hogy "igen". Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy, hogy mennyit keresel. Nem érdekel, hogy kivagy, és, hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűzközéppontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, s hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban...