"Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel." Szeretek színházba járni, mert az jó! Nem csak a darab vagy a színészi játék miatt, hanem azért is, mert oda készülni kell, az egy jeles esemény, annak van még értéke a szememben. Az ilyen "régi vágású" ember, mint én, még megadja a tiszteletet a színháznak, mert még ezt tanulta. Öltönyben, frissen borotváltan, illatosan.. ..és felkészítve a szellemét is, hogy befogadjon valami újat és jó esetben értéket. Nem tudom kire tervezték a színházi ülőhelyek méretét.... mert egy fapados légi járaton nagyobb a hely, mint némelyik nézőtéren....de e kényelmetlenségért kárpótol egy-két mélyen dekoltált, parfümfelhőbe burkolózó szépasszony kihívó, elismerő vagy éppen vágyakozó tekintete! Sajnos vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a nappalijukban ülnek előadás közben, és olyan kedélyesen beszélgetnek, mintha legalábbis egy focimeccset néznének...s ha szóvá teszed, még Ő dumál vissza...egészen addig míg a szünetben fel nem kapcsolják a villanyt, és meg nem talál a szemével...na utána már csend lesz.. E hosszas bevezetés után a lényeg: egy olyan darabot néztem meg, ami aktuálisabb már nem is lehetne számomra...egy férfi és egy férjes asszony találkozása az internet világában, és az ebből kibontakozó virtuális szerelmük! Nálam pont telibe talált... Nagyon könnyű egy olyan emberbe beleszeretni, olyanért rajongani, akit te magad képzelsz el. Olyankor nincsenek rossz tulajdonságok, kínos üres percek, csak szépség, tökéletesség, izgalom, vágy, Felöltözteted a kábel végén írogató kedvest minden olyan jellemvonással, amit csak a fantáziád megkíván és enged. És mindeközben a legjobban a valóságtól félsz, a kijózanító, kegyetlen valóságtól, hogy elveszi tőled Őt, és csak magad maradsz magadnak, mert túl idealizált az egész. Hmm...a csapda...a találkozás vágya kontra félelem a találkozás következményétől. Néha a saját "kínlódásaimat" is felismerni véltem az előadás során.. Igazán drámaivá az tette ezt az egyébként akár hétköznapinak is tekinthető történetet, hogy ebbe a levelezésbe egy idő után bekapcsolódik a férj is a maga sajátos, szomorú módján.. Igazi levélregényt nehéz írni, színpadra vinni meg még nehezebb lehet, de ez esetben remekül sikerült...ajánlom mindenkinek...színházban és könyvben is.. "Gyógyír északi szélre" Szeretni fogod!