Egyre több tapasztalatot szerzünk, mire kialakul életünk amit boldogan szeretnénk élni már. De sok apróság csúszik közben, mint egy játék ahol meg kell küzdeni a sárkánnyal hogy a következő kockára léphess, a lépés könnyed a játék folytatódik, erősen próbálunk a nyerésre koncentrálni. Rohan az idő, és hirtelen megtorpanunk,jön a felismerés önmagunkkal szemben, fájón képes hagyni hogy felfogjuk az elvesztegetett idő mekkora érték. Van akihez végsőkig ragaszkodunk, a gyerekeink amiben soha senki nem kereshet kérdést,akiért az életünket adnánk ha kell, ők visznek előre a napokban mikor fáradtan roskadunk le a kanapéra, meglehet ateista lévén, Isten nevét emlegetve,mert üresek vagyunk mindezeken túl,mert kell valaki akit csak mi tudhatunk egy titkos kötelékben magunk mellett, akivel nem csak a szex de a csendes összebújás is feledhetetlen pillanatokat nyújt, a búcsú pillanata éppen olyan édes mit a találkozásé,várva hogy jelentkezzen mikor szabadul ismét. Rágondolni többet, érezni orrunkban az illatát ,látni arcát hallani hangját tudatunkban és érezni tudni, ő éppen így szeret? Szeret? Az anya szeret és gyermekünk, a közeli barát…Szerelem,ami lehet első vagy sokadik de pulzusod felpergeti, arcod kipirosodik,és olyan lehetetlen fizikális erőt érzel amit nagyon ritkán. Kiéleződnek a dolgok körülötted. Majd egyre többre vágysz belőle, a sárga szörnyeteg is arra settenkedhet észrevétlenül, félsz hogy más is észreveszi a csodát mi téged megfogott, és félsz hogy mint egy álom elillan.Édes szenvedélyben keveredő méreg, amit rejtened kell titkolnod, hiszen csak a tiéd ,de a méreg terjeng menthetetlenül nehezedik el végtagjaidon .Kifogásokat mentségeket keresel hogy védd Őt, talán magad de tudod valami lassan véget ér, így nem lehet többet pumpálni a szerelembe képtelenség. Sajgó szív éjszakánként néma könnyek áztatják tudatod, lopva folyhat csak végig arcodon. A nap holnap is éppen ennyire ragyog, nem lesz más semmi ,csak te érzed szenvedő szíved. Jön egy üzenet vagy levél miben megoldást keres és leírja szeret,ujjaid már válaszolnának de nem, inkább rohannál hozzá hogy némán szavak nélkül öleled érezd őt magát, de nem teheted a dolgod másfelé vezet .Zokog a lelked ,de arcon mosoly kell hogy üljön, olyan az egész mint egy álom, mint nap nap után újra álmodsz, és reménykedve hajtod párnádra fejed, hogy jön az álom ami megadja őt. Csendes találkozás, szavak nélküli búcsúzás ,majd a meggyászolása szerelem érzésének. Visszatérsz a szürke hétköznapokban próbálod keresni azokat a dolgokat amik elvonják figyelmedet, azokat a gondolatokat kutatod amik rossz érzést hagynak utána, de nem leled, helyette felvillan az érzés újra ereidben tör utat, de megállsz lehiggadsz mély lélegzetet veszel mielőtt továbblépsz. Telnek a napok, lelked könnyebb már ,tudod hogy tudatod része marad örökké, de elfogadod a tényt, és élsz tovább,. Dolgozol , barátaiddal találkozol, csendben ülsz egy őszi estén a családod szeretetében. Hiszen nem véletlen élsz a pároddal kezdtél vele közös életet önszántadból régen, volt miért volt értelme adott ezer csodát ahogy te is neki, belőletek új élet fakadt ki sietve lépked feléd, öleli meg nyakad. Szeretet mindenek felett! A kettősség megmarad, és egy idő után keresed a lehetőségeket,hogy ismerkedj találkozz elvesz vagy elégj ott abban a rövid kis időben, ami csak a tiéd neked szól éred kiált. Kezdődő kavalkád az érzés keresése mit megkaptál,és most hiánya örült tempóval tipor maga alá. Kell egy szerető! De nem leled, a lelked nem nyílik meg senkinek, csak a tested van jelen ami élvezetekből élvezetekbe zuhan, de nem hagy nyomot maga után. Emberek aki a testednek mint egy jó falat kellenek, kívánod eszeveszett de azon túl semmit nem érzel .Te is fontossá válhatsz, keresnek kiket megfogtál önmagaddal, és gondolkozol mit tegyél, hazudni nem szeretsz,megbántani kevésbé. Keresed a szavakat miket leírsz kéred bocsánatát, válasz nem jön, vagy ha igen felháborodás. Rossznak érzed magad, de érzékeid közül a szemed mi nem veszik észre a feléd nyúló kezet, ki érinteni akar ápolni lelked-tested elfogadni mit adni tudsz, hagyni élni szabadon, csak egy kis helyet kér mégis visszalépsz. Szerelmes vagy a szerelembe , nincs több gondolat ami egy álom, egy elképzelés mert nincs két egyforma ember sem egyéniség, és inkább becsukod szemed, el könyvelve a gondolatod,kevés ha csak a tested lehet jelen,mert a lelked elveszett a szerelem gondolatába, ami mélyen magába zárta elrejtette az őt keresők elől. Mégis vágysz a valamire megfogalmazni már nemigen lehet, de az idő könyörtelen nem szól rád nem figyelmeztet hogy nyisd már ki a szemed és vedd észre a szembe jövő csodát. Te pedig baktatsz előre céltalan, várhatod az ablakon berepülő csodás,ismerd meg legyél kíváncsi arra ki megáll szemedbe néz,és lépteid után ered,mert nincs több életed. Ha megteszed a szerelem elengedi lelked szárnyalni körbe táncolni kezd benned az új érzés,hiszen elindultál egy ismeretlen úton, ahol ezer csoda vár rád.