Mint már az első részben leírtam, nagyon kellemes és gyönyörökben gazdag 4-5 napon voltunk túl, amikor hétfő esti vacsora közben szomorúságot véltem felfedezni kedvesem szemében - mindig külön asztalnál ettünk, hogy még a gyanú árnyéka se essen ránk - és ahogy láttam alig evett valamit, csak piszkálgatta a tányérján az ennivalót. Kérdő tekintetem elkapva egy kényszerű mosolyt dobott felém és intett, hogy a vacsora után azonnal menjünk ki a közeli bisztróba. (Az volt a szex-túráink kiinduló helye, hisz itt vártuk be egymást, mivel együtt az épületet sem hagytuk el soha.) Először végig gondoltam a délelőttünket, amire igazából nem lehetett ráfogni, hogy eseménytelenül telt volna, hisz annyira belelendültünk a már-már napi rutinnak megfelelő eseményekbe, hogy az ebédet is majdnem lekéstük. A délutáni csavargás a gesztenyésben - a fürdőbe nem is mentünk be, mert ott az orális játékainknak nemigen feleltek meg a körülmények, márpedig mindketten imádtuk ezt is - pedig talán még frenetikusabbra sikeredett, így nem értettem igazán a szomorkás arcot. A konklúziót levontam, valószínűleg nem én lehetek a szomorúság okozója. Gyorsan bekaptam a kaját, udvariasan elköszöntem az asztaltársaságtól és hivatkozva a délutáni megerőltető szaunázásra ( :-D) kimentettem magam az esti - nagynak beharangozott - buliról, majd angolosan távoztam a szanatóriumból. Alig foglaltam helyet a bisztró csendes, sötét sarkában, máris jött a kedvesem és azonnal megindult belőle a panaszáradat. Az egész mondanivalójának a lényege a következő: szerda a turnusváltás napja, amikor is a kedvesemnek el kell hagynia a szanatóriumot, de Ő – különböző egészségügyi megelőző és utókezelést igénylő problémákra hivatkozva még a hétvégéig maradna. Nos, vacsora előtt ezt szerette volna felvezetni a kedves férjének, de bele sem tudott kezdeni, mert az az undok, ember közölte vele a meglepetésnek szánt hírt – az is volt! - hogy másnaptól – keddtől – szabadságot vett ki és már be is csomagolt, így reggel korán tud indulni. Terve szerint a hétvégéig maradnának még, igaz nem a szanatóriumban, mert az ottani szigorúságról már voltak információi, hisz kedves felesége erről már tájékoztatta. Hát ez a hír tényleg letaglózott engem is. Tudtam – tudtuk - hogy ez a viszony nem lehet hosszú távú, de mindketten szerettük volna még megtoldani pár nappal. Erre tessék! Beleköp a levesünkbe ez a galád és nem hogy meg tudnánk hosszabbítani pár nappal örömünket, hanem még el is vesz tőlünk egy napot. Valóban felháborító! Dúlva-fúlva vissza somfordáltunk hát a szanatóriumba és lefeküdtem aludni. Éjjel álmomban megküzdöttem azzal a fránya férjjel. Leszúrtam, megfojtottam, felpofoztam, kiütöttem, megtapostam és hadd ne soroljam miket nem tettem vele, de bizony mindegyik tettem kimerítette a súlyos testi sértés büntetőjogi fogalmát. A nagy virtuális hirigbe teljesen kimerültem, de egyben óriási örömet is leltem benne és gondolatban máris a kedvesemmel voltam. Éreztem finom maréknyi mellét, duzzadó mellbimbóját nekinyomódni mellkasomnak. Éreztem matató kezét amint játszadozik velem, majd éreztem, hogy ez bizony egyre jobban esik nekem. Micsoda álom! Érzem az illatát, azt a semmihez sem hasonló, szexuális gerjedtséget kísérő egyedi illatot, ami minden nőből árad, amikor Ő AKARJA a kielégülést. És akkor rájövök, hogy ez bizony már nem álom, ez a csupasz valóság. Hajnali kettő van és testünk a lehető legnagyobb felülettel simul egymáshoz, miközben vadul csókolózunk. Suttogva mondja, - hisz a 70 éves szobatársam halkan hortyog a szoba másik ágyában - lehet, hogy ez az utolsó alkalom, mert ha megjön a férje már nem valószínű, hogy el tudjuk játszani kisded – de nagyon élvezetes – játékaink, így kockáztatva a lebukást átjött hozzám. Ezt a 2 órát alaposan kihasználtuk. A hajnali búcsúzásnál kedves szeretőm mélyen belenézett a szemembe, majd közölte velem, kitalált valamit és ha sikerül, akkor még a mai nap a miénk lehet. Másnap a szkeptikusa hangulatban elköltött reggeli után kimentem a fürdőbe és ismét eljátszottam a gondolattal, hogy azért csak bele kellene rúgnom a löttyedt seggébe annak a pancser férjnek. Ott ülök a medence vízében - kidüllesztett mellkassal, beszívott hassal, hogy messziről is látszódjék, nem semmi hímpéldány vagyok – és várom a kedves szeretőm, meg az ő rusnyapofájú pókhasú férjét. Konkrétan sosem került szóba a férj, mint ha nem is létezne, így teljesen meg voltam róla győződve, hogy biztos valami pókhasú, beesett mellű, göthös, löttyedt fehér bőrű, vizenyős tekintetű, sörvedelő senki, aki képtelen egy ilyen csodás NŐ-t valóban szeretni és kényeztetni. Meg is jöttek. De jaj, mit látok? Jön befelé az én kedves szeretőm, a maga csodálatos karcsú és formás alakjával kéz a kézben - az én kezem meg közben beleért a bilibe! - és mellette egy kb. olyan magas férfi, mint én, rövidre vágott, göndör barna hajjal, határozott, szögletes állal, keskeny csípővel, széles vállal, szálkásra kidolgozott izomzattal. Hol van az az általam elképzelt kis seggdugasz? Fejlett önkontrollal rendelkező egyénként azonnal revideáltam addigi elképzeléseimet – már mint a seggberúgás és pofozkodás tekintetében, a többi fizikai és verbális atrocitásokról már nem is beszélve – óvatosan nyakig merülök a vízben, majd finoman kiengedem a tüdőmbe szívott levegőt és azon gondolkodom, hogy az első adandó alkalommal angolosan elhagyom a medencét. De esélyem sincs a sunnyogásra, mert az a kis gonosz szeretőm – szeme sarkából cinkosan rám hunyorítva - egyenesen a mellettem lévő szabad vízterület alatti padkához irányítja a férjét és kiélvezve lányos zavaromat, félhangosan elkezdi ecsetelni, hogy bizony neki milyen kellemetlen az, hogy most nemsokára itt kell hagynia a párját, de alig fél óra múlva egy fontos kezelésre kell mennie, amit már napokkal korábban elő kellett jegyeztetni, így – bármennyire is szeretné - nem tud vele maradni a fürdőben, de majd este vacsora után egy fél órára kiugrik hozzá, mivel a szigorú szanatóriumi szabályok miatt nem lehet ám csak úgy ki-be ugrálni és addig is élvezze ezt a finom vizet és arra felé van a szauna, arra a konditerem meg a büfé és tényleg érezze jól magát addig is amíg Ő szenved a kezeléstől…. Én meg ott ülök alig másfél méterre tőlük, hallgatom ezt a süketelést – egy pillanatig sem kétséges számomra, hogy ez nekem szól! - alfelemben ugyan oldódik a zabszemeffektus, de szememben továbbra is hitetlenség tükröződik és nem értek semmit és a kedves szeretőm fogja magát, lehel egy könnyed puszit férje homlokára, miközben a feje felett rám kacsint, majd simán faképnél hagyja és elindul a kijárat felé. A férj belenyugvóan követi a tekintetével, majd lazán felfekszik a vízre és lemegy alfába. Láthatóan kikapcsolta magát és élvezte a meleg gyógyvíz jótékony hatását. No, nekem sem kellett több pár perc után óvatos mellúszó tempóval elindultam kifelé a medencéből, mert hirtelen eszembe jutott, hogy nekem is kezelésre kell mennem. Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem majd a indulás fel a hegyre a gesztenyésbe a rejtekhelyünkre. Ott várt már a kedves szeretőm, eligazítva a pokrócokat, csak be kellett bújnom a felső réteg alá, ahol már az Ő csupasz teste várt. A fürdőben átélt sokk kihatott teljesítményemre, amit érzett is kedvesem és mindent megtett, hogy ezt a sokkot tompítani tudja. A kisördög azonban nem hagyott nyugodni – mert már az előbbiekben írtam, azért tudatában vagyok, hogy nem rólam fogják megmintázták az újkori férfiideál szobrát, extra méretekkel sem rendelkezem, talán ez alól kivétel az a tulajdonság, hogy szinte telhetetlen vagyok ha kényeztethetem párom – feltettem Neki a kérdést: Ha ilyen férjed van miért pont én kellek Neked? A válasza egyszerű volt: Csak! Mert én most Téged akarlak. Mert Te ráéreztél valamire és úgy viszonyultál hozzám, ahogy ő sosem tudott és sosem fog. Most feltöltöttem magam a következő pár évre és ha bármi is történik velem, ezeket az emlékeket, a szeretkezéseinket senki nem fogja tudni elvenni tőlem. És kérlek, most már ne lelkizz, hanem használjuk ki ezt a kevés időt. Kihasználtuk.