Ez az első történet amit írok, de úgyérzem muszály megosztanom. Van Ő (nevezzük Bélának), és vagyok én (mondjuk Éva). Egy kedd este 2 hónappal ezelőtt azért jöttem fel az oldalra, hogy kiregisztráljak, mert éppen azt gondoltam nem itt fogom megtalálni akit keresek. Gondoltam azért még a leveleimet elolvasom. Nagyjábol 7 olvasatlan levelem volt. Ebből az első 5 a kukában landolt (na gondoltam, ezért kell innen eltűnni) elolvastam a soron következőt. Azonnali tünetek: mosoly, idióta vigyor, nevetés, öröm. Reakció: szinte önkívületi állapotban azonnal válaszoltam, úgy, hogy az adatlapját meg sem néztem, és nem is emlékszem mit írtam, csak azt tudom, hogy megadtam az email címem. Nem kellett sokat várni jött a válasz email, ...következő levélben már megadtam (rám abszolult nem jellemző módon) a telefonszámom. Szerda: telefon beszélgetés kb 50perc. Sms kb.10 darab. Első randi megbeszélve egy kávézóban a munkahelyemhez közel. Csütörtök: Első találkozás. Közeledve a helyhez felhívtam. Ahogy megláttam, hogy valaki felveszi a telefont rögtön tudtam, hogy Ő az. Leültünk egy kávé mellé, és én a második mondatnál sejtettem, hogy elvesztem. Beszélgettünk néztük egymást, és egészen biztos, hogy aki akkor látott minket az nem gondolta, hogy percekkel azelőtt találkoztunk először. Búcsú 2 puszival, majd megbeszéltük, hogy hamarosan újra találkozunk. (Időközben én le is regisztráltam innen) Kedd: második randi. Na ott már komolyabb volt, felfedeztük egymás testét is, hiszen aki egy ilyen oldalon ismerkedik házasként, az nem a nagy szerelmet keresi. .............. Nem azt kerestük. Most mégis úgy tűnik azt találtuk. Eddig megközelítőleg 350email, ki tudja hány óra telefon beszélgetés van már mögöttünk. Sajnos találkozni csak jó esetben tudunk heti 2 szer, de azok minőségi együttlétek. Hogy mi lesz ebből nem tudm. Az érzéseinkben biztos vagyok, abban is, hogy messzire mentünk. Talán bűn 2 házas embernek egymásba szeretnie, úgy hogy a jelenlegi életünket nem akarjuk feladni? Lehet. De egy dologban biztos vagyok. Bárhogy is alakúljon ez a történet, ÉN egy percét sem fogom megbánni. Remélem még nagyon sokáig fog tartani ez a csoda velünk. Köszönöm viszony.hu :-)