Ültem a reptéren, néztem a fel és leszálló gépeket. Szeretem a repterek, mindig valami, vagy valaki érkezését, esetleg távozását jelenti, s egyben a kapcsolatot ég és föld között. Figyeltem a gépekre várakozó utastársakat, jobbra a csinos anyukát három év körüli szöszke kisfiával, ahogy együttesen próbálják apának elmagyarázni, miért is nem maradt az új póló még a felszállásig sem tiszta. Az idős házaspárt, akik szorosan egymás mellett állva , szemükben az utazás izgalmával még mindig nem hiszik el, hogy végre repülhetnek. Miért is vagyok a reptéren? Én döntöttem így. Egyedül, mint , ahogy egyedül is utazom, tisztáznom kell magamban kérdéseket, amiket mások és én is feltettem magamnak az utóbbi időben. Nem üzemel. Ez a pontos meghatározás, egy hosszú kapcsolat végét is jelentheti ez a pár szó. Meg kell újra ismerni önmagam, hogy önmagam lehessek . A szeretet örök, ez pontosan így van, de a szeretet néha nem elég, ha hiányzik a tűz, a vágyakozás . Határozottan állítom, sőt a belső istennőm is megerősíti, frigid nők márpedig nincsenek. Mint, ahogy férfi sem létezik anélkül, hogy ne kívánna meg nőt, reggel, délben és este, igaz, minden napszakban képesek másikat. Az utazás a testem és érzéseim újra felfedezése lesz, semmi ismerkedés, semmi szex. Apáca élet egy teljes héten át, határoztam el. Kedvelem F. É. Könyveit, ha nincs időm utazni, gyakran a betűk segítségével kalandozom be a föld gyönyörű vidékeit.. Most is az ő általa bemutatott helyre készültem. A gépen elővettem egy könyvet, nem, nem akartam az egymás mellett helyet foglaló boldog embereket sem nézni, sem hallani. Megérkezéskor az ismerős csata ment a bőröndökért, épp próbáltam magamhoz terelni hatalmas csomagjaim, amikor egy vidám társaság nevetésére lettem figyelmes. A látókörömből már sajnos kikerültek, csak a hangos nevetés és gondtalan bolondozás hangfoszlányai jutottak el hozzám. S egy röpke pillanatig mintha, egy gyönyörű sötét szempár szánakozó tekintetét láttam volna, ahogy átsuhan rajtam , miközben szánakozva figyeli a hatalmas táskákkal vívott harcomat. Jó nekik , gondoltan, ők mulatni jönnek. A szállodában az esti vacsoránál ismerős hangok zaja ébresztett fel merengésemből. Természetesen a vidám , férfiakból álló társaság tagjai ünnepelték egyik társukat, aki, ha jól hallottam épp legénybúcsúztatóját tartja, aztán rá is az ismert rabiga vár. Teltek a napok , reggelente sokáig élveztem a puha ágy simogatását,nem kellett sietni sehová, majd fürdőzés , evés és olvasás, minden mennyiségben. Pár nap elteltével miközben a parti bárban egy finom koktélt rendeltem mögöttem egy mély bariton határozottan lecsapott a pincérre. Most és azonnal, mindenkinek ,jó sokat. Megfordultam ,s már készültem hegyezni a nyelvem, hogy mit képzel, épp az enyémet készítik, de a látványtól meg a számban lévő jégkockák is azonnal olvadni kezdtek. Szédületesen magasnak tűnt, a sötétkék szempárhoz, sötét haj és gyönyörűen barnára sült bőr is tartozott. Miközben próbáltam, az imént csak úgy futólag bekapott jégkockákat a fogaimmal szétdarálni, nehogy tűz helyett, jeget fröcskölő sárkánnyá váljak s közben lemászni a székről,de a nagy igyekezetnek sikeres landolást lett a vége, immáron a finom homokba. Lehajolt az istenségnek látszó óriás értem s gyengéden , mint egy könnyű babát visszahelyezett eredeti helyzetembe, hogy méltó ellenfélként vitassuk meg, kinek az itala készül el előbb. Nos, ez volt megismerkedésünk pillanata, ami felrúgta az eddig remete életemet, az előre jól megalkotott szabályaimat, a semmit és senkit nem kívánok már, a nem akarok többet pasit érzést, a nem kellek már még magamnak sem című tele regényt. A napfény, a tenger simogató hullámai talán segítettek, de nem kell elutazni a világvégére , születhetnek bárhol, bármikor igazán jó kapcsolatok, ahhoz nem kell más, csak két ember egy időben, s egy helyen.