^ Úgy indult, hogy küldtem egy virtuális virágot, erre Ő, egy virtális sörrel válaszolt, mire én, virtuális csókkal köszöntöttem, aztán elkezdtünk levelezni. Jó nő, szép is, jó az alakja is, M-ra hasonlít. Sűrű, izzó, 20 napos levelezés eredményeként találkoztunk személyesen is(!). Ilyet, -eddig még csak,- ritkán tapasztaltam, hogy mivel nagyon esett az eső, és nem tudtunk kiszállni az autóból, sétálni, ezért -indítványomra- hogy, ha nem akarunk megázni, csináljunk lakásprogramot, rövid hezitálás után, azt válaszolta, hogy rövid az idő; de miután (mit tesz isten) pont a H. Panzió közelében voltunk, azt válaszoltam, hogy már meg is érkeztünk - nem támasztott több kifogást! Nagyon szép, kedves, nyílt, barátságos, és igencsak éhes volt, kicsit összekarmolta a hátam. (Nem is értem, hogy mi teccik bennem, mit eszik rajtam?!) ^ Másodszor(!) is találkoztunk (H. Panzió), eredmény, mint az első alkalommal, csak most nem karmolta össze a hátam. Eléggé éhesek voltunk! Nagyon készséges, nyitott, ügyes, türelmes, csak -sajnos- rövid az idő. Állandóan sürgetem szegényt, a mielőbbi randira, kivédi, de nehezen teszi! ^ Harmadszorra megfutamodott, győzött a lelkiismerete, inkább szakított! ^ Folytatás: csak félig szakított, kérte lassítsunk a tempón, én készségesen belementem... ^ Újabb folytatás: teljes mértékben győzött a lelkiismerete, már levélre sem válaszol! ^ Közel egy héttel később válaszolt - továbbra is kimentette magát... ^ A legutolsó levelemre, már nem válaszolt! ^ Szülinapjára gratuláltam - azt nagyon udvariasan, engem dícsérve megköszönte. Kár érte!