Te egy mozgékony jövő-menő ember vagy, aki a nap felét vagy az egészet autóban tölti? Akkor a te műfajod a telefon, a fejeden a headset, nézed az utat, és közben beszélnél hozzám... Én egy irodában dolgozom, másodmagammal, ráadásul mint vezetőhöz be is nyitogatnak problémamegoldásra, útmutatásra, lélekkiöntésre a kollégák. Ha megcsendül a telefon, illedelmesen elhallgatnak és feszülten kérdő tekintettel néznek rám, hivatalos vagy magán? Mire feleszmélnek, hogy esetleg kívül tágasabb, addigra mi túl vagyunk köszönésen, első hogy-vagy?- on, akár mindenen is túl, olyan kiábrándító lehet neked tárgyilagos, irodás hangom... és nincs hova kimennem az irodából, a hátsó lépcsőház esetleg... de ha ott belelkesedem, négyemeletnyit száguldanak föl-le a csak neked szóló kedveskedéseim. Te vállalkozó vagy? Akkor olyan tűpontosan tudod elmondani a randi helyét és idejét - váratlanul, mondjuk úgy öt-tíz perccel a randi előtt, mert felszabadult egy kis időd, vagy sok is... ha félórával előbb hívsz, akkor hozzáteszed, hogy "még majd odaszólok"... én félbehagyott mosogatással és ruhaügyekkel, esetleg bravúros:) hajmosással és szárítással töltöm a fél órát, aminek a végén puccparádéban várok még húsz percet arra, hogy odaszólj, a fene, hát mégis közbejött valami, pedig de jó lett volna, illetve nem, csak mondanád, mert valójában már az első hívásnál sem érsz el, én alkalmazottként ugyanis előre tervezhetek és éppen színházban ülök mindeközben a barátnőmmel, vagy egy budai kisvendéglőben egy régi barátommal, mit sem sejtve arról, hogy hirtelen találkozhatnánk. Menedzser vagy? Gondoltam, mert nekem is olyan határozottan és röviden, már-már pattogósan adod a mondatokat, a bemutatkozás másfél sor, a randikérés annyi, hogy "Hova és mikor mehetek érted?", az egyéb kérdések... de hiszen nem is kérdezel, nincs is időd egy sms-nél hosszabbat olvasgatni. Én viszont egész napomat úgyis a gép előtt töltve felüdülésképpen először írok egy csinos, szép kerek bemutatkozást, aztán várom a választ... hát képtelenség is lenne olyan szép kerek választ írni két megbeszélés, két város vagy két ország között a parkolóban vagy a tárgyalási szünetben, mint amilyet én várok. Megbántódom, vagy az is épp elég, ha csak elkedvetlenedem. Nem a házasság az, ami elválaszt minket, mi eleve párhuzamos világokban élünk... Nekem rémálom munka közben másfél órára kiszaladni egy ölelésre... megadnám a módját hét végén, esetleg délután vagy este. Te mindig munka közben vagy, és jólesne időnként beiktatni egy ölelést. Olcsó végszó lenne ide, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, de... de tényleg, mikor és hol vajon?