Olvasgattam az adatlapokat, mivel így a téli napforduló utáni ünnepen egyedül ülök itthon. Sajnos. Épp ez az egyedüllét az, ami inspirál. Vannak családosok, akik nem egyedül ünnepelnek, mégis magányosak. Mostanság az egzisztencia, a háttér a legfontosabb mérföldkő. Hiába a stabil háttér, ha nincs meg benne a mindennapok apró csodája, a vidámság, a jó szavak, vagy csak az egymásra figyelés. Tehát olvasok, és azt érzem a szavak mögött, hogy akik itt is keresnek, nem próbálnak megoldást találni a problémáikra a mindennapjaikban, mivel egyszerűbb az újdonságban megélni azt a fajta bizsergést, ami megvolt a kapcsolat elején, amit most újra keresünk. Igen, nyíltan, vagy titokban mindenki keres, ha másért nem az illúzióért, a varázsért, melyet ha csak pár órára, percre, újra magunkénak tudhatunk. Mi történik, ha ebben a vágyott titokban is halványul a varázs? Keresünk egy másikat? Elképzelhető. Ám az is lehet, hogy akkora pofont kapunk, nem lesz kedvünk elölről kezdeni mindent, maradunk kis körülbástyázott várunkban, még magasabb falakat építve, ezzel kizárva a velünk együtt élőket, segítő kezüket ellökve. Ezen ismeretek birtokában mégis maradok....