Nem hétköznapi jelenség, pedig a termete apró. Olyan volt, mint egy jelenés, arisztokratikus, elegáns, szinte semmi smink, s mégis gyönyörű!!!!!! 48 éves, idősebb nálam, de 10-et letagadhat. Előadást tartott, érdekeset, könnyeden, stílusosan. Ittam a szavait! Jegyzetelt a táblára, háttal nekünk, s én néztem a lábát. Mintha márványból faragták volna. Sehol egy visszér, tökéletes formák. Az a fajta harisnya volt rajta, amit úgy imádok látni a női lábakon, olyan fényes. A cipőjének sarka meg pont akkora, ami elég rafinált ahhoz, hogy olyan magasságba emelje a popsiját, hogy egy férfi semmi másra ne gondoljon ha hátulról látja, csak a szexre! A hasíték a szoknyán sokat sejtetett, de semmit sem mutatott, mégis izgalmas volt! Elmerengtem...... Valahol itt kezdődik az igazi, nagybetűs NŐ. Telve önbizalommal, határozottsággal, sugározva azt a tudatot, hogy tudja mit akar az élettől, s azt el is veszi, ha kell neki! És okos, de nem hivalkodik vele, csak finoman a tudomásodra hozza, hogy a Nő is lehet ám az! Biztosan sportol, vagy nagyon jó géneket örökölt, mert csodás az alakja, igaz a melltartó egy titokzatos hely, de látszólag még ott is kortalan a kedves! Minimális ékszer, nincs is rá szüksége, őt kell csodálni! Csípőjén valami csodásan feszül a szoknya. Csak sejtem, de tangát visel. Meglódult a fantáziám, mintha látnám a kis háromszöget a szöveten keresztül is. Van egy mozdulat, ahogyan oldalra hajtja a fejét, s nyakán a fülénél kidomborodik egy pici izom. Az jár a fejemben, Istenem, de belecsókolnék. Az asztalhoz lép, kicsit előrehajol, s a blúz gombja megfeszül. Nem, nem látom jól a dekoltázsát, de lelki szemeimmel már vetkőztetem. Már teljesen mindegy hogy miről beszél, nem arra figyelek, pedig fontos lenne. Elmélázok, s eszmélnem kell, befejezte a mondókáját, mindenki pakol és indul. Szép csendben kiszivárgunk, mellette kell elmenni. Én is ballagok. De mi ez,rám néz, a szemembe, s megszólít. Engem! Hú de zavarban vagyok, biztosan bugyuta a mosolyom, s azért mosolyog rajtam. Nevemen szólít! Arcomon a döbbenetet igyekszem palástolni, több-kevesebb sikerrel! Mit is kérdezett? Hé öreg, szedd össze magad, veled beszélget! Valami frappánsat akarok válaszolni, de csak hebegek-habogok. Tudom, hogy most már tudja, hogy egy mulya pasas vagyok. S még mindig mosolyog, kacéran félrefordítja a fejét, de közben még mindig a szemembe néz. Megérzem az illatát, illik hozzá, nagyon elegáns parfümöt használhat, szerintem valami Nina Ricci lehet. Már senki nincs a helységben, már csak Ő meg én. S egy lágy mozdulattal végig simít a zakóm ujján,mintha csak egy szöszt akarna félresöpörni, bár biztos vagyok benne, hogy nem volt ott semmi! Megremeg a térdem, s az idejére sem emlékszem mikor történt velem ilyen! Mágikus hatással van rám, mint Thomas Mann Máriójára Cippola, a varázsló. Megbabonázva állok, beszél hozzám, kérdez az előadásról, sután válaszolgatok,és érzem hogy teljes a zavarom. S szerintem Ő is érzi, és utólag belegondolva szerintem élvezi is! Aztán kihúzza magát, végig simít a ruháján, a mellén megfeszül a blúza, s hagyja hogy élvezzem a látványt.Már nem mond semmit, csak vár egy kicsit, s mivel meg sem bírok szólalni, mert amit mondanék szívem szerint, azt nem tudom s merem, megmarkolja a jegyzeteit, és egy odavetett Viszlát-tal távozik. Én meg állok, mint aki hipnózisban maradt, és szidom magam, hogy határozott férfi létemre ennyire tellett tőlem. Pedig ha tudná...................! Jövő héten újra találkozunk, én ismét ott ülök majd, s Ő ismét ott fog állni előttünk. Utoljára!? Nem lesz több előadás, s nem lesz több találkozás! Lehet ,hogy ezek után már észre sem vesz majd!? Szólítsam meg én? Vagy tényleg csak a véleményem érdekelte az előadásáról? Szerinted?