Nem igazán olvasok újságokat, de a napokban a kezembe akadt egy igazi, nőknek szóló magazin. Meglepődtem. Ez az agymosás csúcsa, ott aztán meghatározzák neked hogyan nézzél ki, milyen ruhában legyél nem ciki, mit egyél ahhoz, hogy megfelelően girhes legyen a megjelenésed, mennyi időt tölts a konditeremben és ott mit tegyél, hogy öt perc alatt tökéletes tested legyen, mit kenj a képedre hogy örökké fiatal maradjon a bőröd, és hogyan szexelj, hogy ne hagyjon el a bombasztikus, gazdag pasid....ja, és persze azt is kőbe vésik, hogy milyen módszerrel tudod beszerezni álmaid férfiját ha még nem lenne... Gusztustalan mit meg nem tesznek azért, hogy a márkás termékeket megvetessék veled, és lásd, a plázák tömve vannak, és meg is veszik, amiről azt hiszik, hogy szükséges ahhoz, hogy ilyenek legyenek. A probléma csak az, hogy attól hogy felveszed a legmárkásabb ruhákat, a pofádra kened a csodatevő kencéket, éhezel és ugra-bugrálsz mindenféle idióta fitneszguru parancsaira, belül még nem változik ám semmi. ...a mai világ sajnos arról szól: mindent tegyünk ki az ablakba...de attól még a szoba üres marad (tisztelet a kivételnek) És ehhez kapcsolódóan…a média által sugallt női szépségideál sokszor az anorexia csúcspéldánya, és mi emberek hajlamosak vagyunk ezt mintának tekinteni. Csak a beesett arcú, horpadt hasú, arisztokratikusan nyiszlett nő számít igazi nőnek. Pedig az utcán úgy általában nem az ilyen nénik jönnek szembe, hanem a gömbölydeden duzzadók, és istenigazából a pasik szeretik is az ágyban a kerekded formákat. Én is voltam már úgy, hogy azt szerettem volna, hogy a velem sétáló csajról olvasszák le a napsugarak az a néhány kilót, mert a szembejövő kislány olyan volt, mint egy manöken, és vágyódva gondoltam arra, milyen jó lenne, ha az enyém is karcsúbb, szőkébb, és fiatalabb lenne. Viszont el kell dönteni, hogy a többi férfiszem megítélése a fontos hogy nekik mennyire felel meg külsőleg a csajom, vagy azok a szempontok, ami miatt az illető hölgyemény a kedvesem lett, és előző este még boldogan bújtam a kerek idomai mellé. S ha már evés…. Eszembe jutott az a történet, amikor baráti társasággal voltam vacsorázni, és az egyik ismerős férfi azzal volt elfoglalva, hogy a felesége miből mennyit eszik. A pasi nagy testépítő, állandóan az izomépítéssel meg a bevitt kalóriák minőségével tölti az életét, az asszony meg húzza otthon az igát, két gyerek, meg mi egyéb. Szerencsétlen nő folyamatos céltábla, hogy nem elég csinos már a teste. Hát én meg azt gondolom, hogy fogyókúrázni egyedül kell, s nem kell senkit megalázni, főleg nem egy nagyobb társaságban, a bevitt kalóriák száma miatt. Ne csodálkozzon a pasi, ha a feleségének elmegy az étvágya nem csak az élettől, hanem a szerelemtől is, ha állandóan azt figyeli a párja szemrehányó tekintettel, hány falatot és miből nyelt le. Hogyan szülessen meg az öröm, ha az ember nem merülhet az evés gyönyöreiben? Mitől lendüljön az a szegény női lélek hangulatba, ha az ötödik falat már lelkiismeret furdalással együtt csúszik le a torkán?! Azt hiszem, nem véletlen az a tény hogy minden második nő előszeretettel viseltetik a vaskosabb férfiak iránt. Annak, aki igazán élvezi az életet, eszébe sem jut, hogy néhány nevetséges kalória miatt elvegye a másik ember életkedvét. Sokkal jobb, ha olyan világnézet van feltálalva az asztalra, ahol nem a partner szabja meg a korlátokat, ha inkább azt mondja: - Egyél drágám, az élvezet a fontos, fogyókúrázni egyedül kell!- akkor ez nemcsak az asztalnál, hanem az ágyban is emelheti a hangulatot. Hangsúlyoznám persze, azért ne keverjük össze az arányos testalkatot bizonyos fogalmakkal… a botsáska nem izmos, a tehén nem teltkarcsú, egy vékony lány is lehet löttyedt és izomtalan és egy vaskosabb is kívánatosan kemény húsú…vannak velünk hozott gének és van, amiről mi is tehetünk…szóval csak bizonyos „határokon” belül lesz vonzó egy test a másik nem számára, és a sportolás, mozgás nem csak esztétikai szempontból fontos, de nyilván egy normális ember jó esetben nem is a testzsír százalék alapján választ partnert. Az evés nem csak az anyagcseréről és a kalóriákról szól, annál sokkal többet ad. Legalább is nekem mindenképpen. Én sem vagyok egy nyüzüge pasi.. Csak az „arányok” azért maradjanak egyensúlyban!