Szóval hogyan is van ez? Férfi és női szerepek ... egykor és most. Napközben a munkahelyeken, este a családi asztalnál és este az ágyban. Nem kezdeném Ádám és Évánál. De tudjuk, más a valóság a jelenben és ha nagyszüleinknek mesélhetnénk a témáról, valószínűleg döbbenten hallgatnának bennünket. Manapság a család projektben a nő és a férfi is dolgozik. Önmegvalósít, eltart. Mert vagy belső szükséglete vagy a körülmények követelik ezt meg. Esetleg mindkettő. Klasszikus felállásban a férfi az erős, domináns, meghatározó...dönt és szavának súlya van. Manapság sok esetben a nők viselik a nadrágot otthon is. Feleségnek karrierje van, otthon családanya, s a nap végére szerető helyett mártír. Sok esetben valóban. A férfi ebből mit élhet meg? Reggeltől estig küzd, tűr a munkahelyén a családjáért...nem azt a munkát végezve amihez kedve lenne, hanem azt, amit a családi tanács megszavazott a több pénz reményében.Ettől férj naponta 8 órát eltölt örömtelenül, plusz két órát az utazás élményét megélve. Haza érve hallgatja feleség sikereinek történetét, kapja a nyakába a "gyerekeddel beszélni kellene" "majd elintézem, mert ezt sem vagy képes" ...és a sorolhatnám...biztos tudná mindenki folytatni. Szóval, alaposan megingatjuk a férfi erőt. De ha ennyire nem is kiélezett a helyzet, akkor is... A szekér akkor halad ütemesen, biztosan a hegynek felfelé, ha mindenki egyfelé tolja. Azaz: a család vagy párkapcsolat modellben adott minimum két fél. Nő és férfi ( hogy ne bonyolítsuk túl a variációkkal) Természetesen minden ember igénye a fejlődés, önmegvalósítás. Azaz célok vannak előttünk. De a kapcsolat akkor működik, ha az alapvető cél közös. És ez a lényeg! Közös, azaz mindkét fél elfogadja vezető célnak. S ez akkor egészséges, ha a nagy cél, a párok főcélja...a férfi megvalósítására vár. Mert ettől az önbecsülése egekig emelkedik, képes elhinni, hogy erős és sikeres. A nő feladata éppen ezért szerintem az, hogy a saját munkája, álmai megtartása és kivitelezése mellett, elsősorban a férfit erősítse -közös céljuk elérésében. Amennyiben a világ megváltását a nő és férfi egymás mellett végzi, abból párhuzamosság lesz. Két elfáradt, elgyötört ember találkozása esténként. S idő múlva két idegen, akik már arra sem emlékeznek,hogy miért is a másik mellett fekszenek le? Egymástól várnák a törődést, töltődést...de erre sem kedvük, sem energiájuk...s marad a verseny, ki mennyire fontosabb a kapcsolat célja érdekében. S senki nem emlékszik az eredeti célra már... Eltűnik az egység. Amit az eredeti két ügy közül, a közösen választott főügy jelképez. A férfi ügye. Amit a nő támogat...s közben a saját ügyét is ápolhatja. Mi nők, ezzel a gondolkodással nyerjük a legtöbbet. A férfit a sikerei tiszteletre méltóvá emeli...s ez számunkra roppant fontos! A férfi, ha kiegyensúlyozott, csodákat nyújt nekünk nőknek. ( ugye ez ellen sincs kifogásunk) A férfi, ha a saját ügye fut...van kedve segíteni a nő ügyét is. S még büszke is, hogy teszi. Mi ezzel haladunk. S közben nőnek érezhetjük magunkat. Summázva: a nő akkor kapja meg a férfit, a férfi nyújtotta boldogságot, ha fő munkájának a férfit tekinti. De őszintén! Segíti lelki téren, és ha egy férfi ezt a hitet és mellé a bölcs tanácsokat megkapja a nőtől, akkor a helyükre kerülnek a szerepek, helyükre kerülnek a kérdések és helyére kerül a kapcsolat is, mert megszületik a nagybetűs Férfi. Aki tudja, hogy valójában egy erős, csodás nő alkotása ő, a nőé, aki hitével faragta tökéletesre őt, a férfit.