Sokan érdeklődnek...miért is vagyok egy társkereső lapon? Mondjuk olykor mulatságos, ha levélben egy játszótárs kérdezi meg tőlem...hiszen Ő is itt kavarog.... :-) Következő kérdés: egy ilyen karakterű nő, hogy hogy magányos...mi okból van itt fenn.... Miután nem egyedül vagyok, aki meglépte...regisztrált...azt gondolom, ugyanazok az okok vezetnek minket. Egyedül élek, de nem vagyok magányos. Rengeteg ember vesz körül az "életben". Sokan próbálnak közel kerülni hozzám -és most nem csak a testi kapcsolatra gondolok. Nagyon kevés embert engedek valóban közel magamhoz -és szintén nem feltétlen a testi kapcsolatra gondolok. Bizonyos életkort betöltve, a megélt helyzetek adta bölcsességgel..már valóban megteheti az ember, hogy minőséget éljen. Ehhez el kell jutni oda, hogy mi magunk ismerjük legjobban magunkat, hibáinkat-erényeinket, vágyainkat, határainkat. És a jövő felé úgy induljunk, hogy ezeket a feltárt tulajdonságainkkal éljünk de soha ne visszaéljünk. Miért itt? Hát valójában hol? Reggel beülök az autóba...elmegyek dolgozni. Munkahelyen ugye nem ismerkedünk. Ez elv. No meg a valóság... gyér a potenciális lehetőség. Este ismét beülök az autóba és haza. Valóban, bevásárlás közben ott a lehetőség az ismerkedésre...no de ezidáig nem történt csoda. Tapasztalatom, hogy a férfiak nem igazán mernek az utcán ismerkedni. Erről valószínűleg, mi hölgyek tehetünk. Vagy mint feleség nem néznénk jó szemmel...vagy mint singlik, nem vesszük komolyan a közeledést és már tettünk néhány cinikus megjegyzést, mellyel elvettük a kedvüket. Ráadásul én éppen a megközelíthetetlen nő típus vagyok. Valóban férfi legyen a talpán, aki megmer szólítani...ezt be kell látnom. De igazán ez is talán csak védekezés részemről. Mert már van a múltból tapasztalatom... és kerülöm a lehetőségét is a "játszmázásnak". A NET kissé megkönnyíti a helyzetet. Annyira nyílunk meg, amennyire adott helyzetben nekünk komfortos. És akkor lépünk ki, mikor már nem tetszik a játék. Magamon is észre vettem...könnyebben kommunikálok a NET védelme mellett. Holott ennek nem lenne szabad így működnie. Miért is vagyok itt? Mert éreztem ...vannak helyzetek, mikor olyan jó lenne valakit felhívni...figyelj, képzeld...most ez történt és szeretnék Veled örülni. Átéltem...csodás helyen vagyok...de nem tudok maradéktalanul örülni...mert nincs kinek a kezét megszorítani...érzed, ezt együtt látjuk! Ergo: csodásan színes életet élünk...de az igazi megélése akkor történik, ha van kivel megosztani. És persze a kémia. nagyon fontos dolog! valójában, mint jel ...működik két ember között. Ha egyszerre érzi mindkettő... na ez a varázs. Emeli a baráti kapcsolatot valami mássá...teljessé... és alakítja ki a teljes egységet. Szerintem mindenki, aki itt...vagy máshol...keres...valahol azt a "kattanást" keresi, ami az életéből hiányzik. És ha már keresi, akkor eljutott arra az önismereti szintre...ahova én is.