Már első pillantásra megakadt rajta a szemem. Ott állt a zöldséges pultnál a "madaras plázában", és belefeledkezett az almaválogatásba. Csak féloldalról láttam, az arcát is csak félig-meddig, de valahogy mégis földbe gyökerezett a lábam. Tudod milyen érzés ez, amikor nem tudsz szabadulni a látványtól? Rátámaszkodtam a bevásárlókocsimra, és önfeledten néztem a mozdulatait. Kb. 40éves lehetett, s hogy jobban megfigyeltem, feltűnt, hogy mennyire csinos az alakja. Jó ízléssel választott ruhát, kidomborította az előnyöket. Ami leginkább tetszett, az a piros kis bőr kabátka volt, ami pont addig ért derékban, ahonnan a csípő íve indul, amire olyan kívánatosan ráfeszült a fekete nadrágja. Szó szerint feszült, mert a combjai között látszott az a pici háromszög, amitől bevadul egy férfiember, s egy kicsit még be is vágott a varrás, amitől sejthető volt, hogy ruha nélkül milyen lenne a húsának virága. Valószínűleg megérezhette, hogy nézem, mert teljesen váratlanul felém fordult, a szeme egy picit elidőzött rajtam, majd gyorsan befejezte a gyümölcsválogatást, s mérleghez libbent. Meglepetésként ért, mennyire gyönyörű volt a szeme, és bájos az arca! Felnézett, láttam keres a tekintetével a tömegben,majd mikor észrevette, hogy még mindig őt figyelem, félrekapta a tekintetét. Megváltozott a viselkedése, valahogy olyan légiessé vált. Nem, nem éreztem, hogy megjátssza magát, csak még sokkal inkább nőivé lett. Egyenesebb tartással, a fejét kicsit felszegve ellibbent a pékáruk felé. Komótosan elindultam én is abban az irányba, mintha ott lenne dolgom (persze nem volt), csak ne veszítsem szem elől. Hát, kaptam lehetőséget, hogy kigyönyörködjem magam. Pont lehajolt valamiért, s bennem felkorbácsolta a látvány a bujálkodás vágyát! Micsoda Pazar Forma! Gondolatban levetkőztettem egy pillanat alatt .. "-Istenem, ha most mögötte állhatnék!" Vér tolult a farkamba, s csak néztem megbabonázva, ahogy gömbölyödik a popsija, és átsejlett a bugyi vonala.. Cikáztak a gondolatok a fejemben, az a bizonyos kisördög ott suttogott a fülembe, most menj oda, most menj oda, míg el nem tűnik a tömegben! Felegyenesedett, megfordult, elindult felém, a mozgásában valami felsőbbrendű kellemmel, büszkeséggel, de mindez nagyon jól állt neki. Nem mertem nyíltan a szemébe nézni mikor mellém ért, pedig megéreztem hogy rám néz, mégsem tettem semmit. Pedig mennyire bennem volt a szándék, hogy most megszólíthatom. De nem! Megéreztem a parfümjét, nagyon illett hozzá, még most is próbálom felidézni azt az illatot. Utána fordultam, gondoltam erőt gyűjtök és odamegyek hozzá, de csak kullogtam mögötte tisztes távolságból, mint a kan kutya a tüzelő szuka után. Ilyet már régen éreztem, hisz az én koromban nem kíván meg nőt csak úgy, egy boltban az ember fia, belül az a belső hang meg csak egyre mondta, és mondta: meg kell kapnod ezt a nőstényt, le kell venned a lábáról, bele kell markolnod abba a gyönyörű seggébe, harapni az ajkát, élvezni az illatát, szívni a mellén a bimbókat, hallgatni hogy sóhajtozik a füledbe, és beleélvezni a forró húsába!!! Aztán szem elől tévesztettem, sajnos.. Hányszor megfogadtam, de hányszor, hogyha számomra szép és kívánatos nőt látok, odamegyek és megmondom neki, hogy mennyire tetszik, hisz mit veszíthetek, s neki is biztosan jólesne. De megint gyáva nyúl voltam, s ő eltűnt a tömegben. Én meg begomboltam a zakómat, hogy ne lássa senki, hogy álló farokkal vásárolok, és toltam tovább a bevásárlókocsimat.. Hát ilyen egy igazi férfi??