Nem írnak túl sokan történtet itt, de a kevés között is feltűnt nekem valami. Meglepődve tapasztaltam, hogy olykor a férfiaknak is milyen nehéz átállni a "sötét" oldalra. A lelkiismeret furdalás, kétségek, bizonytalanság ugyanolyan részei lehetnek a férfi léleknek - amikor úgy dönt, hogy félrelép - akárcsak a nőinek. Mert az úgy van, hogy az emberben érik-érik a dolog. Először csak eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha... Végül is minden kerek körülöttem. ......változtatni ezért-azért nem szeretnék, csak valahogy ezt a pici(?) dolgot kéne megoldani és minden rendben lenne. Már túl vagyunk a várakozáson, a reménykedésen, a megértésen. A sorsunkat már régen a kezünkbe vettük , már nem duzzogunk, nem sértődünk, nem akarjuk újra megbeszélni, nem várunk a csodára. Néha persze bepipulunk. " Na jó-jó de nehogymá' így kelljen leélni a hátralévő éveimet!" Aztán mérlegelünk...... átgondolunk......szorzunk-osztunk. Regisztrálunk. Hawai......mintha hazaérnénk! Csupa rokon lélek......nem kell magyarázni semmit. Találka. .....és máris csak azt az apró problémát kell leküzdeni amit úgy hívnak manapság, hogy 'kémia'......... :))