Nos...megérkeztem én is. Dobogó szívvel, remegő kezekkel regisztráltam az oldalon (pedig nem vagyok könnyen megfélemlíthető) de ez valami más. Gondolom sokan tudják miről beszélek. Majd ugyanezek az érzések amikor előfizettem. Háromszor visszakoztam a fizetéskor, az adrenalin majd szétvetett, mi a túrót csinálok itt!? Mi lesz majd akkor, ha valami talán össze is fog jönni? Bár azt hiszem ezért az érzésért (is) kezdtem el, ezt keresem. Valószínű barátaim is meglepődnének, ha tudnák mibe fogtam. Családom van, igen, szép feleségem, gyerekem, s még csak nem is unalmas életem. Amíg nem volt családom szerettek a nők, és én is szerettem őket. Sokakat... Azt hittem ennek vége, de amikor elmegyek otthonról régi haverokkal új bárokba, avagy most legutoljára egy céges év végi karácsonyi partira, kapom a jelzéseket, hogy még nem ért véget a vadászszezon, sok lányt tartogat(na) számomra még az idő (kedves lányok, természetesen nem pejoratív értelemben írom ezeket a szavakat). Szóval ezek, a lányoktól (számomra azok, még ha asszonyok is) érkező jelzések vezettek ide, erre az oldalra, ahol reményeim szerint lehetőség van arra, hogy összefussak valakivel (vagy valakikkel), akivel a kínos közjátékokat, a lebukást elkerülve lehet játszani ezt a titkos játékot. Próbáltam máshogy is: legutóbb megkérdeztem, cserélünk- e telefonszámot? Visszautasították -nem sokszor fordult elő-, hamar rájöttem nem a telefonszámom kellett volna Neki, hanem éppen akkor pár lopott óra. Igaza volt, akkor én sem beszélgetni akartam, csak egy gyenge próbálkozás volt. Lehet olvasni a történetek között nagy bölcseleteket (amikért jár a tisztelet), de a lényegen nem változtat semmi, itt vagyunk, és valamit-valakit keresünk. S talán ezeket a "történeteket" amik inkább próbálkozások arra, hogy megmagyarázzuk miért is vagyunk itt, sokkal inkább magunknak írjuk, mint másoknak. Olvasva mások írásait, talán csak jó (jobb) érzés tudni, nem vagyunk egyedül.