Régebben volt már szerencsém egy másik társkereső oldalhoz. Függetlenek ismerkedtek egymással, ezért mindig éreztették velem....sőt volt, aki számon is kérte... mit keresek én ott… mert én "okos", korrekt módon kiírtam a bemutatkozásomban, hogy nős vagyok. Nem is jutottam sokra a függetlenekkel, igaz velük itt sem. Itt ragadnám meg a lehetőséget és megjegyezném, hogy a tartózkodó szerénység nem biztos ám, hogy a gyengeség jele....és talán szimpatikusabb lehet egy ismerkedés legelején, mint a tolakodó önfényezés!! Mikor rátaláltam erre az oldalra és regisztráltam ide, örültem… gondoltam itt majd hasonszőrűek között, hasonló elvárásokkal könnyebb partnert találni a vágyaimhoz. Így utólag, végiggondolva az eddigi történéseken már látom, hogy picit rosszul közelítettem. Lehet, naiv voltam bizonyos dolgokat illetően..talán túlságosan is, nyilván ennek a "gyakorlatlanságom" is oka. Az itt írott történeteimmel áttételesen ugyan, de megnyíltam, megmutattam magamból sok mindent… bár voltak kedves emberek, akik már az elején jelezték, ne tegyem. Még nem döntöttem el véglegesen, de lehet, már nem teszem….és minek irkáljak történeteket, ha engem már nem "úgy" szórakoztat…egyébként sincs hozzá még múzsám, aki homlokon vagy máson csókoljon. Eljött az ideje az átértékelésnek, újratervezésnek. Eddig nem jelöltem meg, mit is keresek itt, de most megteszem…igaz kezdetben nem így terveztem. Alkalmi szexkapcsolatot keresek! Ez a felfogás lehet, hogy nem lesz túl népszerű, de már nem érdekel. És népszerűség...ugyan…mit érnek a kapott pontok egy történet végén szerinted? Attól még senki nem élvezett el:))) Volt szerencsém több esetben hosszasan levelezni, ábrándos álmokba kergetni másokat és magamat is, és érzelmekkel telve találkozni olyannal, akivel aztán nem működött a…az itt olyan gyakran használt szóval élve…kémia. Most úgy látom, még mindig jobb egy sima, könnyed kis pofont zsebre tennem, mintha orrba vágna a sors, mert az még komolyabb törést is okozhat. És a másik…miattam ne sírjon senki, ha egy mód van rá…akkor inkább maradok a feleségem szoknyáján. Ha így, ilyen feltétellel és ilyen előre meghatározott elvárással találkozom valakivel, és jó lesz vele, és utána nagyon hiányzik nekem, és én is neki, akkor úgyis állandó kapcsolat lesz belőle, mert nem fogom kibírni nélküle. Ezt fogom úgy hívni: Még egyszer.. meg még egyszer…meg még... de már ÉRZÉSSEL.. Tudod, ha a lényeg nem működik, kávézhatunk akár háromszor is és írhatunk 200 levelet... feleslegesen! Nem ezektől fogom úgy érezni, hogy van női tartás és büszkeség benned! Alacsony mércét feltételezel? Ez sem érdekel…nem biztos ugyan, de lehet, hogy az jár jobban, aki csak könnyeden, kötelezőnek vélt körök nélkül hagyja, hogy egyszerűen megtörténjen…velem…