Márciusi elégia Ma vasárnap van és itt esik a hó nem nagy pelyhekben, szinte csak szitál messze vagy tőlem de engem a vágy hevít s forró testem mered feléd ahogy feláll a leveled várom míg képzeletemben vonzó asszonytestedet látom s száguld a vérem feléd száz csókom készül a számon hogy öledbe borulva csókoljon mindenütt téged szeretném ha szerethetnélek jaj ! nagyon szeretném ha két karomban zárhatnálak ha finom és vad csókokkal csókolhatnám édes szádat és te az ujjaid bilincseibe zárnád forró tenyeredbe az én lüktető csodámat gyönyörű lenne a téged is, engem is a mennybe vinne ! ma vasárnap van és itt esik a hó szinte csak szitál száz karral ölelnélek téged s vágyakozva gondolok rád