Tegnapi tapasztalásom: Kirándulni megy a gyermekem. Az iskola szervezi, tehát általános tájékoztatást tartanak a szülőknek, mi lesz, hogy lesz, mit hozzon a gyermek, stb Szülők ülnek a padban, apukák anyukák vegyesen, mindenki lelkesen figyel,osztják a tudnivalókat és mi csendben hallgatjuk. Aztán itt az idő, tessék szépen fizetni. Szülők kiballagnak a tanári asztalhoz, egyesével, mindenki kap bizonylatot a befizetésről, minden ember három-négy perc. S van egy anyuka, ki roppant dekoratív, miniszoknyából még a popsi is kilátszik, a blúzból meg majdnem a bimbók is. Arcán fellelhető a pilisvörösvári nemes vakolat színe-java, nem sajnálta a sminket a kicsike. A cipő sarka akkora, hogy akrobatikus képességek kellenek az egyensúlyozáshoz, de megbirkózik a feladattal. Sikeresen megérkezik az asztalhoz. Ebben ugye nincs semmi érdekfeszítő, azt leszámítva,hogy miért kell ilyen "kacéran" felöltözni egy szülői tájékoztatóra. Ami viszont felkeltette az érdeklődésemet az az volt, hogy a kedves apukák milyen fokozott figyelmet szenteltek a néninek. Mert ugye, ha nincs ott a feleség, még elmegy a dolog, de ami számomra visszataszító volt, hogy nem egy olyan apukát láttam, aki a párjával volt jelen, és úgy ácsingózott, olyan nyíltan és szemtelenül, mintha a világon senki nem látta volna, hogy majd kiguvad a szeme, s mikor a néni visszabillegett a helyére, volt aki utána is fordult. Kérem szépen, én is megnézek csinos nőket, én sem tudom megtagadni férfi mivoltomat, de ha egy kicsit is tisztelem a partneremet, mellette ilyet, ilyen nyíltan soha nem tennék. Nem tudom mit szólna mondjuk ahhoz a kedves férfitársam, ha a hites felesége ugyanezt tenné, sőt teszem azt, még dicsérgetné is a neki tetsző hímet, s megjegyzéseket tenne a paramétereire! Vagy ezen csak én vagyok fennakadva? Biztosan maradi vagyok..