Érdekes levelezést folytattam az elmúlt napokban, nem szántam volna rá időt az itteni megismertetésére, viszont , hogy egyenlőbbé tegyem a két nem közti oldal mérlegét,akár a történetek számát, akár annak beltartalmát illetően, azt hiszem közkívánat nélkül is megosztom a teljes műsort, ami köztünk történt. Nézzük, a hol volt, hol nem volt és hogy is volt….kis szösszenetet: Kedves, aranyos versike érkezett hozzám , saját mű, érezhető volt, az alkotó minden tudását , érzését, vágyát és természetesen minden bátorságát összeszedve csúsztatta be az ajtóm alatt. Természetesen elolvastam, megtisztelve őt, ha már ennyit dolgozott, nekem fél perc… majd gyors adatlap nézegetés , s úgy gondoltam a lehető legfinomabban értésére adom , sajnos a továbbiakban nem tudok a múzsája lenni. Sajnos az élet közbeszólt, levélírásra már nem maradt időm . S amit azonnal nem teszek meg, idővel hátrább csúszik a szürkeállományomban. Másnap a dorgálás nem maradt el a hiányzó válaszom miatt, ezért azonnal tollat ragadtam és egy határozott nem válasszal én már lezártnak tekintettem az ügyet. S innentől kezdve elindult a háború. A nemleges válaszom után újra megkeresett, gondolta hátha addigra átértelmeztem a versikét, vagy felfogtam eme ritkaságban megbújó utalásokat, válaszra sajnos nem hagyott időt, letiltott, majd pár nappal később feloldotta a tiltást és kaptam egy újabb levelet, hogy még mindig nem értettem meg őt és hogy képzelem azt, hogy még válaszra sem méltattam. Most kaptam egy kis időt, amelyet kihasználtam arra, hogy kedvesen felhívtam rá a figyelmét, hogy ha nem engedélyezi a levelem befogadását, sajnos időn és téren átívelve is képtelen lennék erre a nemes feladatra. Majd két nap csend…versmentes idő következet. Újabb levél, amelyben nagyon sajnálja, hogy ezek után sem horgonyoztam le nála. Összeszedtem bátorságomat ismét magamhoz ragadtam a billentyűket és már szinte szótagonként adagolva próbáltam értésére adni, hogy köszönöm, nem kívánok élni az általa felvázolt lehetőségekkel. S láss csodát! Megint nem voltam engedélyezve nála ! Levél maradt, tudás nem ment át. Pár nap elteltével újabb levél , szinte kezdődött minden elölről. Én tudom, hogy a hiba bennünk nőkben, mert néha nem értjük a férfiakat…na, de ennyire ??? Kérek szépen kis időt,pici türelmet, hogy tudjak válaszolni, picinyke megértést a nemekhez , a sok vágy és álom mellé…