Mielőtt elmesélném a legújabb élményemet, szeretném hangsúlyozni, hogy nem tisztességes dolog bárkiről bármi negatívat írni, de mivel a történetben szereplő néni már törölte innen magát, ezért talán megbocsátható nekem. Ritkán fordul elő ilyen, de a napokban kaptam egy ismerkedős levelet egy hölgyeménytől. Négy igen egyszerű mondat, nem kell abból nagy ügyet csinálni, ugye. Az utolsó: Külgyé képet! Így ahogy olvasod, gyével a végén!!! Nagyon megindító volt a levélke, bár picit furán volt összerakva..... rögtön meg is néztem az asszonyka reglapját. "Innteligens" férfit keres, főiskolai végzettséggel rendelkezik és középvezetőként dolgozik és a fenékre kattan! Áááá.. Nos, én vizuális típus vagyok...rögtön el is képzeltem azt a céget, ahol ilyenek a középvezetők! Szóval...egy sima társkereső oldalon, ahol egyedülálló keres egyedülállót, jogos lehet a kérés, had lássuk már kibe ölünk bele időt és energiát vagy felesleges érzelmet, de itt a Viszonyon azért cseppet más a szitu. Mert ahhoz, hogy azonnal kiadd magad, és elsőre "küldgyé" képet, kell némi bátorság egy nem független embernek. Ahhoz kell minimális "környezettanulmány". Nekem legalábbis mindenképpen. Mert mi van akkor, ha az ismerkedni akaró nő mondjuk a gyerekem matektanára vagy edzőnénije, a feleségem igen pletykás kolléganője vagy éppen a kozmetikusa, a közeli-távoli rokonságom tagja vagy valamelyik utcabeli szomszédasszonyom stb. Brrrr... Abba már bele sem merek gondolni, hogy lehet akár az Anyósom ismerőse is! Bár mint tudjuk, kockázat nélkül nincs rizikó:))) Visszatérve a levélre, illően és kellően kulturáltan megválaszoltam e hölgynek, mert adott mailcímet.... természetesen kép nélkül. Legszívesebben egy helyesírási kézikönyvet is küldtem volna neki, annak talán több hasznát veheti még, mint a képemnek, különben is, mit nézne azon a randa, buflák fejemen... Aztán utólag, másnap jutott eszembe, valószínűleg most maradtam le valami jóról.... mert attól, hogy a helyesírása nem tökéletes, a "nyelvérzéke" még lehet hogy kimondottan elsőrangú!:))