Regisztráltam. (Másodszor is) Habozok, keresgéljek-e. Jön a döntés, akarok. Vagyis inkább szeretnék. Hiszen a nézelődés már ügyesen megy. Gyorskeresés, egy aranyos, jőpofa pár sor, egy kedves arc egy fotón. Kicsit izgulok, írjak-e. Milyen legyen a stílus? Nem szeretek rámenősködni. Fotogénnek nem tartom magam, majd Ő, akit megkeresek, eldönti, mit lát. Nagy dumás sem vagyok, sosem tudtam senkiről negyedóra alatt lebeszélni a bugyit. Nem is igazán akarom. De jó lenne, ha sikerülne valakire ráhangolódni. Kérdés, hogy eltalálom-e, milyen levelet vár. Aztán írok. Sok profilt persze nem nézek meg, nem az számít, hogy sok vasat tartsak a tűzben. Csak egy titkot szeretnék. Levél elküldve, reménytelve várakozom. Várakozom. Várakozom. Megnézem a címzettet, volt-e bejelentkezve. Volt, talán épp most olvassa, amit írtam. Várakozom. Várakozom. Nagyon sokat várakozom. Két bejelentkezésem között egyre kevesebb idő telik el, miközben Várakozom. Lehet, hogy nem tud válaszolni? Én balga, adtam volna meg email címet!! Új levelet írok. Várakozom. Várakozom. És remélem, hogy ha nem is engem várt valaki, akit én megkeresek a soraimmal, azért fog visszaírni, legalább annyit, hogy bocs, de én nem rád gondolok. Közben megnézek egy profilt. És várakozom. Várakozom.