Kereslek téged. Itt is, mindenfelé, mert nincsenek olyan helyek, ahol szégyellni kellene magunkat, ha egymásba botlunk. Szeretnék beszélgetni veled - könyvekről és filmekről, a saját életünk csetlő-botló történeteiről és a világunk bájos-gázos ügyeiről, a saját piszlicsáréságainkról vagy a világ megváltásáról, szenvedélyről, szexről vagy épp a legintimebb titkainkról... Igazából mindenféléről, aminek van füle és farka is, jelentése és jelentősége is. Vagy talán mégsincs, de legalább elszórakoztatjuk magunkat. Mert érdekel, hogyan látod a világot, hátha tanulhatok belőle és belőled. Mert érdekelnek a gondolataid, és a fej is, amelyből azok kipattannak. Érdekel az út, amit végigjártál addig a kereszteződésig, ahol találkoztunk. Szóval beszélgessünk, először itt, aztán folytassuk személyesen is - mert ha ez se megy, ha itt se megy, akkor nincs miért találkoznunk sem. Legalábbis ez a tapasztalatom. "Nem egymást keressük..." - ahogy itt mondani szokták. Ami persze nem baj. Kíváncsi vagyok rád, és szeretném, ha te is kíváncsi lennél rám. Szívesen kérdezlek, és azt remélem, hogy őszintén és örömmel fogsz válaszolni is, mert elhiszed, hogy tényleg szeretnélek megismerni, és te tényleg szeretnéd, hogy megismerjelek. Nem azért, hogy a végén csak összejöjjön az párosodás, hanem mert jó felfedezni egy másik embert, aki akkor is értékes, ha mégsem lesz belőle szex. És olyan jó lenne találkozni valakivel, akinek vannak jó kérdései is, és tényleg érdekli a válasz is. Hisz ezért vagyunk itt... többek között. És igen, szeretnélek látni is, mert kell a tekintet és a benyomás. Egy arctalan adatlappal éppúgy nem lehet beszélgetni, mint szavak nélkül. És akkor amit fel tudok ajánlani... Figyelmes feléd fordulást, nyitottságot és őszinte érdeklődést. Időt - amennyit szeretnél, hogy ne menjek az agyadra, de amennyit ki is tudunk tölteni egymással. Jó sztorikat - másfél évtizedig jártam mindenféle helyekre standupozni az élettörténetemmel, aminek a felét úgyse fogod elhinni, de nem zavar, megszoktam már. Ettől függetlenül én szívesen mesélek, ha te szívesen hallgatod. Nagy éjszakai sétákat, intellektuális agymenéseket és nagy hallgatásokat, amikben mégsem kellemetlen a csend. Előtte, utána vagy közben úszkálást a Balatonban meztelenül, mert úgy egészen más a víz is, az érzés is, az élmény is. Ha már nyár van, használjuk ki! Sok-sok agyégető társasjátékozást - mert a modern társasjátékok hihetetlenül izgalmasak és szórakoztatóak. Szívesen elviszlek sziklát mászni, esetleg via ferratázni - nem baj, ha még nem próbáltad, megtanítalak, csak legyél elég sportos és vagány hozzá! És ha megtetszik, mehetünk akár az Alpokba is, ott kezdődnek az igazi kalandok! Elmehetünk kenuzni sátorral-bográccsal és tábortűz melletti közös zenéléssel, néha esetleg egy kis vadvízi evezésre, vagy naplementébe nyúló strandröpire a barátokkal. Kíváncsi vagyok a véleményedre a verseimről és a dalaimról, vagy arról a tizenöt-húsz könyvről, amiket párhuzamosan írok, én meg elmondom a véleményem a véleményedről. Így is megmártózhatunk egymás érzéseiben és agysejtjeiben. És amit még szívesen adnék: rengeteg gyengédséget, intimitást, szenvedélyt, erotikát és szeretkezést. De nem ezzel fogjuk kezdeni, mert elég sajátos a szemléletem ezen a téren: csak a legjobb barátaimmal szeretkezek, mert a szex számomra a szeretetünk kifejezésének legmélyebb és legintimebb módja, és ahogy nem turkálok az utcán járókelők szájában sem, nem fogok elmerülni egy nő forró és nedves puncijában sem addig, amíg nem merültem el az emlékeibe, gondolataiba és érzelmeibe. Mert abban hiszek, mert úgy tapasztaltam, hogy szeretkezni csak szeretettel érdemes. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek férfi barátaim, mert velük azért nem szeretkezek, vagy hogy minden női barátommal lefeküdtem már, mert természetesen ez sem igaz. De az igen, hogy nem szeretkeztem még senkivel, aki előtte ne vált volna igazán jó baráttá is. Ez inkább a szex előfeltétele, ami nélkül nekem legalábbis nincs igényem arra sem.) Nem árulok zsákbamacskát - ezért is fordítom ki itt a zsákot. Nem vagyok sem gazdag, sem szegény, sem menő, sem manó, de rendben vagyok önmagammal és a világgal is, elégedetten és stresszmentesen élek, időben és térben is kötetlenül és szabadon. Csak olyan dolgokkal foglalkozom, amikért amúgy is rajongok, ezért az életemben elmosódtak már a határok a munka és a szabadidő között, és nem abba az irányba, hogy a szabadidőmben is állandóan dolgoznom kell, hanem hogy a munkáimat nem tekintem átoknak. Ahogy írtam, nem "lyukat keresek kerettel" (ezt a kifejezést itt tanultam), hanem olyan kapcsolatot, ami valóságos és tartalmas, ami szabad, feltételek és elvárások nélküli, amiben otthonosan érezhetjük magunkat mindketten, amiben jó együtt lenni, de amiben mégsem sajátítjuk ki egymást. Egy dolgot nem szeretnék: becsapni valakit a háttérben, otthon, elfeledve - ezért csak egyedülállókkal és nyitott (etikus nem-monogám) kapcsolatban élőkkel szeretnék ismerkedni, hogy még véletlenül se szenvedjen senki miattunk, ne kelljen titkolózni, hazudni vagy félni a lebukástól. Még ezen az oldalon sem - nekem csak így komfortos, és ezért bocsánatot kérek a többiektől. Nem a nagy szerelmet keresem, nem feleségre vadászok, de nem is trófeákat gyűjtök - inkább csak hálás szívvel szeretném átélni a pillanatokat, a találkozásokat és érintéseket, amikor megtalálhatok benned akár csak egy kis szilánkot abból, amire annyira szomjazok. Szóval, ha eljutottál idáig, ha még ezek és azok után is kíváncsi vagy rám, ha közben egy kicsit magadra is ismertél, vagy arra, akivé szívesen válnál, ha megnézed az adatlapomon a fényképeimet, és legalább az ördög öregapját mögém sorolnád a sorban, kérlek ne menj el mellettem! Adjunk egy pofont annak, ami lehetne köztünk, hátha a fal adja a másikat, és mi őszintén meglepődhetünk azon, milyen jó élni, és mennyire érdekes és értékes minden egyes ember, akivel együtt lubickolunk az internet feneketlen bugyraiban.