Elgondolkodtam azon, keresek-e egyáltalán bárkit, KERESEK, vagy inkább várok, hogy valakivel egymásba botoljunk.. Bevallom, igazán annak örültem volna, ha találok egy férfit, talpig férfit, aki megfog, elvarázsol, aki lassan eltompítja a bennem lévő csalódottságot, és barátként is tudunk tekinteni egymásra egy kellemes viszonyon kívül, de mentesen mindenféle elvárástól. Nehéz veletek, férfiak.. Bárhol ismerkedem, beszélgetek, nagyon furcsa reakciókba botlom. Van, aki azonnal akar mindent, és felháborodik, amikor elutasítják az erőszakos nyomulást. Van, aki értelmesnek, kedvesnek álcázza magát, hajlandó némi ismerkedésre, aztán a második beszélgetésnél átcsap félőrültbe, követhetetlen, mit akar, miről beszél. Akad, aki arra is képtelen, hogy megnézze az adatlapomat, és van, aki tényleg igazán udvarias, kedves, küld is képet, de sajnos, én nem érzek semmit.. mégsem esik nekem, kulturáltan elköszön. Ez utóbbi a ritka holló, sajnos. Mostanában, bárhova nézek, két típust vonzok nagyon: nem az esetem, de lenne benne valami, talán eljutnánk egy kávé esélyéhez is, hogy megnézzük egymást élőben, erre lelécel, nem jelentkezik többet. Nem esem kétségbe, nem vagyok az az álmodozós fajta, de az ilyen már ne is keressen, nem foglalkozom velük többet. A másik kedvencem, hogy áradozik, mennyire szimpatikus vagyok, bejön a külsőm is, de vagy beleköt valamibe, vagy teljesen kiábrándító megjegyzéseket tesz. Nem vagyok könnyű eset, sem könnyű préda, tudom jól. Rám időt kell szánni, beszélgetni, puhítani, én nem vagyok rászorulva, hogy csak azért kelljen valaki, hogy legyen pár órára partnerem (a rászorulás alatt nem a magam nagyképűségét értem, hanem, egyszerűen nekem nem kielégítő, ha valaki vadidegennel nyomunk egy ötperces menetet, aztán ő jobbra, én meg balra), köszi, akkor inkább ne legyen. Úgy döntöttem, nem küldök már képet magamról senkinek, teljesen felesleges. Reálisan látom, milyen vagyok, tagadni nem fogom magam, és ha valaki megtetszik, talán eljutunk az élő találkozásig, amennyiben nem hátrány némi titokzatosság. A férfiak mindig azt mondják, a nő dönt, nos, én döntök - kérek képet, paramétereket, beszélgetést is.. akinek nem tetszik ez, az egy ingyen numerát keres, és nem engem, nem egy nőt, aki szerető és barát tud lenni egy személyben, és egy tartós-tartalmas viszonyban. Bevallom, nem hiszem, hogy találnék itt ilyen személyt. Sokan írtak, köszönöm az érdeklődést, de urak, teljesen felesleges adni a korrekt jófiút, ha nem vagytok azok. Tisztelet annak, aki durr bele módon vállalja, hogy most kanos, és azonnal-de-izibe akar, én szeretem az őszinteséget, csak épp nem ilyen partnert keresek. Sok értelmét annak sem látom, hogy ne szánjunk némi ismerkedésre időt, tényleg akkora dolog, hogy nem megyek randira 4-5 üzenet után? Még egy dolog: csúnyán lehordott valaki, ha ilyen sejtelmes vagyok, mit keresek itt. Egyszerű: nektek, férfiaknak, minden könnyebb. Ha lebuktok, megúszhatjátok a "csak egy szex volt" szöveggel,. Nekem gyermekem van, egy új, olyan életem, amibe nem akarok bárkit beengedni. Bonyolult a szitu, mondhatnám. Nőként többet kockáztatok, és igen, sajnos voltam már olyan oldalon, ahol néhány pasi egymással beszélte meg, kit érdemes fűznie, kivel nem kell köröket futni. Nem véleményezek senkit, de nekem vannak elvárásaim, ahogy felteszem, a férfiaknak is. Értékes vagyok, úgy érzem, és nem, nem érzelmet, hanem tartalmat keresgélek. Ha találok, jó, ha nem, akkor is, még ott van az élet, ahol bármi megtörténhet - csak közben, ki tudja, lehet, itt is történhet csoda..