Te voltál már vakrandin? Igen, ott a helyszínen látod először azt az izgalmas másikat, akinek ismered már a kedvenc poénjait, esetleg a hangját is, tudod, hogy esőben szomorú, ismered a lélegzetvételét kocogás után... csak épp nem láttál belőle egy körömfeketényit sem. Ilyen rejtélyes vagy te is, mert hiába van odaírva, hogy "a hajam sötétbarna, szemem szürke, 167 centi és 65 kg vagyok", ez többtucatnyi, egymásra a legkevésbé sem hasonlító nőre illik. Legutóbbi vakrandimon annyi segítséget mégis kaptam az utolsó pillanatban, hogy egy szakállas alak vár majd a kávézó bejárata előtt. (Nem árultam el, hogy imádok minden arcszőrzetet, mert csikiz:), már csak azért sem, mert a simára borotvált arcnak is megvan a maga varázsa...). Természetesen eltévedtem a pláza útvesztőiben, természetesen telefonos segítséget kértem, de persze félrement és " a hívott szám nem kapcsolható" válaszolt. Csak egy milimásodpercre állt meg a lábam a levegőben, máris tovább kerestem vakbizalommal, és közben eszembe jutott, hogy a legutóbbi sms-re kéne rányomni a hívást. Kicsöngött, az első szó a megnyugtatásé volt. Könnyen beszélt, nyilván számtalan hangszínemet dekódolta már. A navigáció is lényegre törő: keressem, menjek, vár. Messziről megismertük és aztán félszavakból megértettük egymást. Mit félszavakból, hallgatásokból, sóhajtásokból, időhúzó szörp-szörpölésből és lelkes közbevágásokból is. Három vakrandim volt eddig életemben, ebből kétszer ismert személyiségként élt a partner ezzel a "csak szemtől-szembe" lehetőséggel. Annak is kapóra jöhet ez a megoldás, aki nem elégedett a külsejével, de bízik abban, hogy személyes varázsa, kedvessége vagy humora feledtet hiányzó centiket, többletkilókat, ráncokat, ősz hajszálakat. És erre tényleg megvan az esély, aki mer, az nyerhet. Nem feltétlenül alakul minden vakrandi szerencsésen, de ad egy érdekes csavart az ismerkedéshez, mert fotó helyett az arcunkat tesszük bele...Így több a játék, az izgalom, fontosabb a figyelem, nagyobb tere van a fantáziának. A legfontosabb, hogy sokkal szimmetrikusabb helyzet, mint azoknak az elképzelése, akik "nem szelfizek", "általában én fényképezek" szabadkozással mutatnak kifakult tízéves igazolványképet, vagy olyat, amit Laci sógor kattintott el Krisztián lagziján... Persze az a lagzi sem tegnap volt, azóta már Krisztián iskolába hordja a kisebbiket is Szerintem ezek az ős-képek arra jók csak, hogy szereplői "joggal kérhessék" a megtekintést... néha meglepően jó szövegű, jósvádájú emberek is választják ezt a megoldást. Ők - szemben a vakrandit kérőkkel - azt üzenik, hogy kockázatvállaló képességük, kalandvágyuk a nullával egyenlő. Ráadásul úgy akarnak nekifutni egy új kapcsolatnak, hogy már a startnál "ördögien ravaszul:)" egyoldalú előnyükre alakítják a helyzetet. Mert olyasmi eszembe sem jut, hogy az ilyen alibi-fényképpel cirkálók csak nézelődnek, de eszükben sincs egy új kapcsolat...