Elgondolkodtam, van-e értelme elmesélni egy itteni találkozást, de miért ne? Legfeljebb az úriember vérig sértődik, ami, tekintve kissé zavaros viselkedését, nem igazán megható számomra. Azért előre nyomatékosítom, sem megbántva, sem sértve nem érzem magam, remekül szórakoztam, és végül is, bevallom, nagyon nehéz némi csodálkozásra késztetni koromból és tapasztalatomból fakadóan, neki kicsit sikerült. Most is mosolygok, miközben gépelek, annyira viccesnek találom az egészet -remélem másnak is az lesz :)) Tehát Kemény Dió hölgyemény megírja az adatlapját, majd módosítja, ebbe a második verzióba fut bele Mr. Vágyvezérelt. Tetszik neki, ír, majd némi emailváltást követően küld képet. Dió válogatós, nagyon is. Pontosan tudja, mit akar, jelenleg és egyáltalán, a kép szimpatikus, de nem nyűgözi le, némi vonakodás után viszonozza, majd mérlegel. Betű betűt követ, míg Dió kap egy hírt.. és váratlanul dönt: rendben a találkozó. A megjelölt napon pont annyit készül, ami épp elég, felesleges túlzásba esni, fényezni magunkat, álarcot húzni. Az első pillanat.. igen, az mindig fontos. Vágyvezérelt - továbbiakban V - megjelenik, Dió kezet nyújt, bemutatkozik, puszit ad, majd nagyjából helyben lehidal. Na, nem azért, mintha egészen másra számított volna, hanem, mert bár V paraméterei az életet tükrözték, az arca nem. A fénykép egy sokkal kisfiúsabb illetőt ábrázolt, amit Dió, látva, nem esett hasra, hiszen neki a férfiasabb hímek tetszetősek. V pedig sokkal inkább nézett ki élőben férfinak, mint a képen, így Dió nem tudta hova tenni lányos zavarát.. V szintén zavarban volt, szemét mindig gyorsan elkapta, hunyorgott, lesütötte, ami végül is szimpatikus egy nőnek, hiszen jelzi, hiába magabiztos valaki, vagy hiszi magát annak, a teste bizony elárulja. Dió és V röviddel ezután egy parkban, pontosabban egy padon találja magát, ahol a hely mérete közel ülteti őket egymáshoz. Némi beszélgetés után V szorosan közel ül Dióhoz, hogy ő a könyökét már csak a férfi térdére teheti, vagy esetleg saját nyaka köré tekerhetné, máshogy nem férnek el. Kissé túl intim ez így azonnal, de sebaj, Dió belemegy a játékba. Kellemes percek következnek, majd V hunyorogva támad: közelít Dió ajkaihoz, és gyorsan megcsókolja. Dió kissé meglepett. Ja, ezek a dolgok már így, ilyen gyorsan mennek? Na jó, végül is, felnőttek vagyunk... a csók nagyon furcsa, Dió ilyen technikával talán 15 évesen találkozott utoljára. Nem tudja hova tenni, és mily rettenet, elneveti magát, gonosz módon, de nem gonoszságból - mindössze kellemes kamaszélmények jutnak eszébe.... Szerencsére V csak enyhén megfeszül, de jól bírja a kiképzést, amit Dió nagyra értékel. Bár a csók rettentő furcsára sikeredett, Dió érzi a kémiát, és az jut eszébe, némi gyakorlással megtalálhatják a közös hangot, csak kissé terelgetnie kell V-t, különben minden csók nevetésbe fullad majd. Bár lehet, ha Dió akkor tudja, mik következnek majd, inkább feláll és nevetve elsétál, de hát, aki Dió, ráadásul kemény is, szereti a kihívásokat, és kíváncsi is, természetesen, V pedig nem szűkölködik a meglepetésekben. (folyt.köv.)